|
Szőnyi Erzsébet: kiváló művészEddigi életműve: a zene, hitben-magyarságban. Alkotóművész, pedagógus, zenetudós. Közel négy évtizedig tanított a Zeneművészeti Főiskolán. Mesterei közé tartozik: Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Ferencsik János és Viski János. Mely eseményekre gondol legszívesebben az eltelt időből? — Huszonegy éves koromban Kodály Zoltán egy évre megkért: helyettesítsem a népzenei katedrán. Nagy kitüntetésnek éreztem: még növendékként taníthatok a mester helyett. Ugyancsak fontosnak tartom azt a munkámat, amellyel a kodályi zenepedagógiai irányelveket a nemzetközi tudatba vittem. Ennek egyik fontos állomása Japán, 1963-ban: előadást tartottam nemzetközi zenepedagógiai konferencián, majd három év múlva Kodállyal együtt tanítottam a kaliforniai egyetemen. Ettől kezdve rendszeresen meghívtak külföldre. 1967-ben a Montreal Expo ’67-en egy pavilonban négy hétig zeneakadémistákkal — tanítványaimmal bemutatókat tartottunk, tanítottunk. Az utcán is hallgattak bennünket — hangerősítők segítségével. Tanítványaim közé tartozik Kollár Éva, Erdei Péter, Antal Mátyás... Zeneszerzőként több műfajban alkottam: színpadi, vokális, zenekari, kamarazenei műveket írtam, melyekben döntően ajánló hangsúlyt az ifjúság kapott. Egyházzene? — 1966-ban a Kodály női találkozó alkalmából írtam egy latin misét — női karra, zenekarra, orgonára. A címe: Missa misericordiae — az Irgalom miséje. Tavaly, a szerzői estemen is elhangzott a Régi Zeneakadémián. És még több motettám: A Lélekhez, a Babits fordította Stabat Mater, s más egyházi ihletésű művem. Egyszólamú magyar nyelvű misém is van: a Rózsák terén rendszeresen éneklik a Szent Erzsébet-misét. Tervei? — 2001-ben lesz százéves a Rózsák terei templom. Latin-magyar nyelvű változó miserészeket írok a jubileumra. Most várom Goethe: Koratavasz című versére komponált vegyeskari művem kiadását, amely az idei téli magyar kórusverseny darabja lesz. Hogyan látja a hazai zenepedagógiát? — Nagyon nehéz a helyzetünk. A kommersz zenét ellensúlyozni szinte lehetetlen, de vannak, akik megpróbálják. Ugyanakkor, ha nincs megfelelő iskolai háttér, még azt a kis százalékot is képtelenek vagyunk megtartani, amit eddig a zenetanításban elértünk. Folyamatban van az énekórák csökkentése! Még dicsekedhetünk odaadó tanárokkal, nagyszerű énekkarokkal, iskolákkal — de meddig? (tóth) |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|