|
Együtt jobbat, szebbet!Egyházzenészek találkozójaÉvtizedeken át élt hermetikus elszigeteltségben a liturgikus zene a templomok falai között. A külvilágot nem érdekelte annak eszméje, szépsége, és akik az egyházi zene szolgálatát vállalták, azoknak vállalniuk kellett a vele járó diszkriminációt is. Ám nemcsak a világtól: egymástól is elzártan működtek az egyes plébániai közösségek is, nemigen volt átjárás, alig volt érzékelhető összetartozás. És ezek a reflexek tovább éltek a külső nyomás enyhültével (a nyolcvanas években), sőt a legutóbbi évtizedben is. Ezt a beidegződött távolságtartást kívánta megszüntetni a II. kerületi önkormányzat, amikor a tél végén találkozóra hívta a kerület egyházközségeit: plébánosokat, kántorokat, karvezetőket és énekeseket a Marczibányi téri művelődési központba közös éneklésre, ismerkedésre. Bencze B. György polgármester Széchenyit idézve nyitotta meg a találkozót: „Egy olyan országban, melyben oly csekély a közösségi szellem, mint a mienkben, ahol mindenki csak magával törődik és a közre nem gondol, véleményem szerint valamilyen egyesítés lényeges haszonnal jár, mert több embernek olyan vállalkozás is könnyű, mely a magányosnak egyszerűen lehetetlen marad.” A hat templomi kórus előadásában felhangzó Szent István-ének új pályát, új lehetőségeket mutatott, egy nagyobb közösség által elérhető nagyobb teljesítmény felé. A hangverseny közönsége (zsúfolásig megtelt a színházterem) nemcsak művészi élményben részesült, hanem a műsort vezető Lukin Lászlótól a kerület — már elhunyt — neves egyházzenészeiről is, P. Tamás Gergely Alajos és Werner Alajos atyák példamutató helytállásáról is hallhatott. A rendezvény célja az volt, hogy az egyházi énekkarok értékes munkájára irányítsa a figyelmet. Ők a liturgia szolgálatán fáradoznak fizetség, sokszor köszönet nélkül, „a zene szeretete hozza össze őket, és az a hit, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik”. Méltóképpen illeszkedett ez az ünnepség az ezredfordulós megemlékezések sorozatába. Mécs László „Vagyunk” című versének két sorát juttathatja eszünkbe: „Egy magyar még semmi, száz magyar még semmi, millió magyar, ha találkozik egyszer: megbillen a vén Föld, s új pályán kezd futni!” (Pollich) |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
