|
Kell a templomApor Vilmos NyársapátibanA már messziről hívogató templomtorony és a harangszó ízig-vérig része a magyar tájnak. A tartós emberi településnek magyar földön és Európában egyik fontos ismérve, hogy templom köré szerveződik. Látható lelki központ nem is hiányzik falvainkból, városainkból szinte sehol. Csak a kommunista fél évszázad alatt gátolták minden eszközzel, hogy a még hiányzó templomok megépülhessenek.
Ezért nem lehetett a Cegléd és Nagykőrös között nagyjából félúton fekvő Nyársapátinak temploma. Egykor e vidéken számos kis település volt, templomaik romjai ma is fellelhetők a határban. A török után tanyás településformában népesült újra. A családok elszórtan éltek egészen az erőszakos kolhozosításig, amikor is a tanyákat tudatosan elsorvasztották. Ekkor kezdtek az emberek beköltözni mind nagyobb számban a tanyaközpontba, s született meg a mai falu. Szerettek volna templomot is maguknak. A valóság azonban igen zord volt. Még a rendszeres hitoktatást sem engedélyezték e Pest megye csücskében lévő, eldugott településen. A rendszerváltozás végre új korszak kezdetét jelentette Nyársapátiban. A két szomszédos városhoz viszonyítva itt olcsón lehet közművesített telekhez jutni, építkezni és gazdálkodni, s ezért lendületes fejlődés kezdődött a kilencvenes évek elején. A népesség erőteljesen növekszik is az utóbbi években. Fél évtizede a templomépítkezés is elkezdődött. Mégpedig — az országban talán először — Apor Vilmos tiszteletére. Miklós János nagykőrösi plébános, aki a nyársapáti fiókegyházat is vezeti, még a vértanú püspök boldoggá avatása előtt hozzáfogott a templomnak, s a helybeliektől igen nagy támogatást kapott és kap ma is a megvalósításhoz. Segíti őket tervük megvalósításában a Váci Egyházmegye és a Pest Megyei Önkormányzat is. Mindennek köszönhetően áll már a Török Ferenc építész által tervezett templom. Kerek hajója, téglalap alakú szentélye és kis, de mégis messzire tekintő harangtornya már jelzi, nem sok van hátra a munkálatokból. Már miséznek is benne, és esküvőt is tartottak az egyelőre csupasz falak között. A plébános abban reménykedik, hogy a helyi iskola szomszédságában az új évezred első napjára, 2001. január elsejére mindennel elkészülnek, és a váci püspök fel is szentelheti a templomot. Még hiányzik a külső vakolás, a belső berendezés, valamint a harang. Miklós János plébános ezúton is szeretné megköszönni az ország minden részéből eddig érkezett adományokat, s kéri, hogy tervük megvalósulásának utolsó szakaszában is segítsék őket Boldog Apor Vilmos püspök tisztelői imáikkal, és akik tehetik, adományaikkal az alábbi címen: Katolikus Kultúra Alapítvány, 2750 Nagykőrös, Szabadság tér 3. (Közhasznú alapítvány.) Minden beérkezett adományt visszaigazolnak. Sz. Cs. |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|