Kövek. Kövek. Az ég
felé
emelt Kövek szabályos rendje.
Földrengett Otthon. Mintha végtelenbe
Még most is küldené
A vésett Hangot. Kövekbe temetve.
Tört Pannon Ábra.
Jelenben múlt, jövő.
Az összedőlt idő.
Mozdulatlan. Állva.
Ahol a föld az éggel összenő.
Itt minden csorba.
És. Mégis. Teljes. Ép.
Reménytelenben mutat fel reményt.
Egyezer évünk gyötrött. Korpuszodra,
Mint önmagunkra tekintenénk.
Falak. Kezek.
Az emberség kifáradt.
És mégis árad
a megsarcolt emlékezet
Tanúja mennyi armadának.
A Pannon Felség
Kivérzett teste.
Belepve.
Eleven mohával. Mintha keresnénk.
Ha Ajtaja. Ha nyitva lenne.
Nem pontos a ha. Van.
Keresztüllátni.
Mögötte felhők orgonái.
Zenélnek hangtalan.
Egyszerre égi, evilági.
Onnan merítem elő parazsam.
