|
Több elkötelezett keresztény kellene...Beszélgetés Harrach Péter szociális és családügyi miniszterrelA közelmúltban mutatta be a miniszter a Nemzeti Családpolitikai Koncepciót, amely számos civil és szakmai szervezet álláspontját is figyelembe véve, a kormányprogram szempontjai alapján készült. A benne megfogalmazott értékrend és intézkedési terv célja, hogy a magyar társadalomban egyre inkább megjelenjenek a családi élet értékei, megteremtődjenek az ehhez szükséges anyagi és tudati feltételek.
A szociális és családügyi tárca vezetője örömmel nyugtázta, hogy a családok ügyét továbbra is elsőrendű fontosságúnak ítéli a kormány. Ezt igazolja, hogy az utóbbi két év folyamán hatvan százalékkal nőtt a családok támogatására fordított összeg, részben visszaállítva, részben továbbfejlesztve az előző ciklusban megszüntetett támogatásokat. Új elem lesz e tekintetben, hogy jövőre igen jelentős mértékben növelik a három-és többgyermekes szülők adókedvezményét. Sok a tennivaló még a családbarát foglalkoztatáspolitika kialakítása terén. Ennek lényege, hogy lehetővé tegye az édesanyák számára a részmunkaidős, illetve a gyermekneveléssel összeegyeztethető munkavállalást. A családtámogató intézményrendszert úgy kívánják fejleszteni, hogy ne csak krízishelyzetben, hanem annak megelőzésében is segítsék a családokat. Egyik lehetőség erre a házasságra való felkészítés, amelyben a családpolitikai koncepció számol a civil szervezetek és az egyházak tapasztalataival. * * * Milyen álláspontot foglal el a magzatvédelmi törvény készülő módosításával kapcsolatban? — Nem reménykedhetünk abban, hogy a magyar társadalom szellemi állapotát leképező parlament az életvédelem szempontjait egyértelműen érvényesítő törvényt fog alkotni. Sajnos sem az elmúlt ciklusokban, sem most nem vállal egyik politikai párt sem áldozatot azért, hogy komoly lépéseket tegyen az élet védelmében. Az azonban elvárható az országgyűléstől, hogy az Alkotmánybíróság döntésének értelmében erősítse a magzat élethez való jogának szempontját. Mi teszi kétségessé a magzat jogát az élethez? — A nők önrendelkezési jogát állítják szembe ezzel, elsősorban azok a nők, többnyire feministák, akik tudatosan szembefordulnak az egyik legtermészetesebb női szereppel, az anyasággal. A keresztény álláspont szerint azonban ez a két jog nem állítható szembe egymással. Az Alkotmánybíróság a két jog egyensúlyát kívánja megteremteni. Miért rendelkezett az Alkotmánybíróság a magzatvédelmi törvény módosításáról? — Egyrészt az anya válsághelyzetének meghatározásában látott az Alkotmánybíróság problémát. Amennyiben a törvény nem fogalmazza meg egyértelműen, mi tekinthető súlyos válsághelyzetnek, akkor az Alkotmánybíróság határozata szerint olyan intézményrendszer kialakításáról kell rendelkeznie, amely hozzásegíti az anyát ahhoz, hogy a magzatát megőrző döntést hozzon. Mi tekinthető súlyos válsághelyzetnek? — Az abortuszt kérők leggyakrabban szociális válságra hivatkoznak. Úgy gondolom azonban, hogy az igazi válsághelyzetet az anyai szerep sérülése idézi elő a nőben. Az a válság, amelyet a terhesség erőszakos megszakítása okoz, súlyosabb bármilyen szociális nehézségnél. Az abortuszok magas száma talán az egész magyar társadalom válságának is egyik jelensége... — Az alapvető probléma egyrészt az, hogy a magyar társadalom és az abortuszt kérő nők többsége is tájékozatlan, nem érti az induló emberi élet gyönyörűségét, nem tudja, mi az abortusz, nem gondol bele, hogy ez egy emberi lény szétdarabolását jelenti. A tudatlanság mellett a felelőtlenség a legfőbb előidézője az ilyenfajta válságnak. Felelőtlenség már a magzat foganásakor, s felelőtlenség akkor, amikor abortusszal akarják „a problémát megoldani”. Az abortuszok számának csökkenését elsősorban a közgondolkodás változásától várhatjuk. Elő kell segítenünk, hogy mind a családban, mind a fiatalokkal foglalkozó intézményekben, az óvodától kezdve, a felnövekvő nemzedék megtanulja az élet értékelését és a felelős emberi magatartást. A társadalmi tudat bizonyára nem változik meg rövid időn belül... — Valóban, a nevelő, felvilágosító munka mellett, amely az oktatási intézményeknek és a családsegítő szolgálatoknak is feladata, számolnunk kell azzal, hogy egyelőre sokan tekintik egyetlen „megoldásnak” az abortuszt. Azoknak a nőknek viszont, akik be tudják látni, hogy más út is lehetséges, megfelelő körülményeket és feltételeket kell biztosítanunk, hogy megtarthassák magzatukat. Aki pedig nem kívánja felnevelni, de hajlandó megszülni gyermekét, annak számára biztosítani kell az örökbefogadás feltételeit. Alapos lehet-e az a feltételezés, hogy összefüggés van Magyarország katasztrofális demográfiai helyzete és az abortuszok magas száma között? — Szoros összefüggés nem bizonyított. Sokkal inkább kimutatható, hogy összehangolt, több elemből álló családpolitikai intézkedéseket követően, illetve valamely, a társadalom egészét érintő élmény hatására növekszik a gyermekvállalási kedv. Ilyen például a hatvanas évtized eleje, a forradalom leverése utáni kábultságból való ocsúdás időszaka. Mit vár ilyen szempontból a most bemutatott családpolitikai koncepciótól? — Remélem, hogy a családok jobb helyzetbe hozása azt is eredményezi, hogy mind több nő számára lesz természetes szerep az anyaság. Az ösztönszerű, meggondolatlan élet, az alkalmi szexuális partnerek keresése helyett előtérbe kerül az elköteleződés, a házasság ideálja. Ha a gyerekek jó példákat látnak, fel fogják fedezni a családi élet szépségeit, fontosabb lesz számukra a házasság, mint a család nélküli, pusztán a karrierre irányuló életforma, érezni fogják a különbséget a házasság és az élettársi kapcsolat között. Egy, a kormányzati munka segítésére nemrég alakult népesedéspolitikai tanácsadó testület — Cseh-Szombathy László vezetésével — a születések számának növelésében, a halálozási arány csökkenésében és az esetleges betelepítésben jelölte meg a népességfogyás megállításának lehetőségét. Magam úgy gondolom, hogy a családok helyzetbe hozása révén a gyermekvállalási kedv növelése a legfontosabb feladatunk. Adjuk meg az esélyt a magyar családoknak, hogy reprodukálják önmagukat. Tud-e hatni a közélet, a politika az emberekre, hogy sikerüljön elérni ezt a remélt változást? — Több keresztény elkötelezettségű szereplőre volna szükség a közéletben. Sokan úgy érzik, nem lehet ugyanolyan hitelességgel, szakmai lelkiismerettel művelni a politikát, mint más szakterületet. Pedig a közéleti szerepvállalás a keresztények számára is fontos lehetőség, hogy a társadalom tudatában erősítsék azokat az eszményeket, amelyek az életet szebbé és jobbá teszik. Kétségtelen, hogy a politikai pályán sok ütés is éri az embert, s az első pofonokat többnyire azoktól kapja, akikkel közös ügyért küzd. Akinek azonban sikerül talpon maradnia, olyan értékekkel gazdagíthatja a társadalmat, amelyek más módon nem adhatók át. Szikora József
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
