|
Szalonnától a bútorigAlsószentmártont mintha a térképről is le szeretnék radírozni. Az utazó hiába keresi, nem találja az odavezető utat. Az irányjelző táblát valamikor kidöntötte egy jégen megcsúszott autóbusz, s azóta sem állították fel ismét. Volt idő, amikor az ország első, tisztán cigány lakosságú helységeként tartották számon, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyetlen nem cigány a falu papja, Lankó József. Ma már egyre több faluban laknak kizárólag cigányok a Dráva mentén, s a folyamat — mint Lankó József atya mondja — megállíthatatlan. Neki ez a természetes életközege, s csak mosolyog a sok „okos” politikuson és szociológuson, s mindenféle „szakértőn”, akik a rádióban, televízióban cigány helyett romákról beszélnek, valamiféle álszeméremből, etnikai túlérzékenységtől fűtve.
Itt cigányok élnek, mondja Lankó József. Cigányok azok, akik cigány nyelven beszélnek, romáknak pedig a roma nyelven beszélőket nevezik. A hazai cigányság húsz százalékát teszik ki a romák, oláh cigányokként ismerték őket régebben, s annak oka, hogy valamennyi cigányra az ő nevüket húzták, abban keresendő, hogy egyes politikai pártok, holmi pajzsnak használva őket, közülük emelték ki a cigány politikai és kisebbségi vezetőket.
Az óvoda 1998 szeptemberében indult Alsószentmártonban, ahol három csoportban hetvenhat gyermekkel foglalkoznak az óvónők. A faluban mintegy kilencven-száz három és hat év közötti gyermek él, közülük néhányan az önkormányzati óvodába járnak. Az egykor volt egyházi iskola, majd állami óvoda ugyan némi felújításra szorulna, de a helyiségek rendezettek, tiszták, kényelmesek. A kosárfonó cigányok munkájával barátságos játszósarkot alakítottak ki a gyerekeknek. A családiasságot növeli, hogy minden gyermek valamilyen rokoni kapcsolatban áll az óvoda valamely dolgozójával. A vezetőnő, Jovánovics Ágnes, maga is cigány származású, két segítőtársa, Csoport Szilvia és Glaub Lilla nem, de itt megszűnik mindenfajta etnikai különbség. A gyermekek éppen ebédhez készülődnek. Napi háromszori étkezést kapnak térítésmentesen az egyházmegyei ellátásból, s ez bizony nagy segítség ott, ahol alig akad ember, akinek lenne munkája. A családi pótlék és a segély a megélhetés alapja. Lankó József örömmel mondja, hogy az egykori állami fűztelepből harminc hektárt kaptak használatra, amelyről a kosárfonók beszerezhetik az alapanyagot munkájukhoz. Az eladott portéka valamennyit segít a nyomor enyhítésén. Az egyik csoportban ott ül Orsós Fruzsina, ma már hat éves. Amikor édesanyja várandós volt vele, s a határ mentén csigát gyűjtött, véletlenül rálépett a délszláv háborúban az egymással hadban álló felek által telepített aknára. Akkor veszítette el a lábát... Évi tizennyolc-húsz millió forintot igényel az óvoda fenntartása. Lankó József, mint mondja: koldul úton-útfélen, hogy övéinek — mert hiszen annak érzi a falu valamennyi lakóját, azon egyszerű magyarázattal, mely szerint az evangélium hirdetése az ember szolgálata — megszerezze az ellátáshoz szükséges minimumot. A sváb falvakban, folytatja elismerően, mindent adnak: szalonnától a bútorig. Nemcsak az óvoda gondja az övé. Mánfán tehetséggondozó középiskolai kollégiumot, a Collegium Martineumot hozta létre, ahol többnyire középiskolás korú cigány gyermekek laknak, s tanulnak Pécs, Komló és Sásd gimnáziumaiban. Amikor a minisztérium meghirdette az Arany János tehetséggondozó ösztöndíjat, megpályázták, de határozottan elutasították őket. Pedig ez az út, a cigányság kulturális nevelése lehet az egyetlen, amely lassan országos gonddá növekvő etnikai különállásukat megszüntethetné. A plébánián munkanapokon délelőtt főzés folyik. Hatvan adag ebédet hordanak szerte az idős embereknek. Lankó József — aki szinte mindenes a faluban — most éppen amiatt bosszankodik, hogy a hírek szerint bezárják a siklósi kórházat, amely negyvenezer, főként az ő falujában lakókhoz hasonló embert lát el. Siklósra gyalog vagy kerékpárral bejutottak az emberek látogatni, de Pécs negyven kilométerre esik, aki oda kerül betegen, elszakad minden hozzátartozójától. A plébániai konyha ideiglenes megoldás. A plébános közösségi ház építését tervezi, amelyben a főzés mellett az időseknek és a fiataloknak is jutna hely, hogy kulturált körülmények között töltsék el szabad idejüket. Mert ha valamiben, időben milliomosok az itt élők. Írta: Elmer István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
