|
„...valóban boldog éjszaka...” Valóban éjszaka?Sok templomunkban a feltámadás ünnepére még mindig nagyszombat délutánján gyűlnek össze a hívek. Így a „valóban áldott éjszaka” említése még jelképesnek sem nevezhető, hiszen ez csak gondolatainkban jelenik meg. Vajon mi hozza közelebb hozzánk az ünnep tartalmát: ha világos nappal beszélünk a fényről, vagy ha az esti sötétben gyújtjuk meg a húsvéti gyertyát, amelynek fénye az éjszakában már „önmagáért beszél”.
Carl Gustav Jung svájci pszichiáter — az emberi lélek egyik legérzékenyebb ismerője századunkban — írja egyik munkájában, hogy a katolikus egyház ereje — lélektani szempontból — abban rejlik, hogy az embert nem pusztán értelmi szinten, hanem teljes emberségén keresztül ragadja meg — úgy is mondhatnánk: minden érzéke számára van „mondanivalója”. Elegendő a liturgia fényeire, színeire, az énekek érzelmi erejére, vagy a felszálló tömjénfüst látványára és illatára gondolnunk. (E kijelentés természetesen nem a tanítás jelentőségét akarja megnyirbálni.) Kár lenne erejét venni egyházunk liturgiájának. A fenti gondolatokhoz hadd közöljünk még két idézetet, amelyek a Magyar Katolikus Püspöki Kar kiadásában megjelent Direktóriumból valók: „A mai nappal esetleg egybekötött szokásokat — mivel régebben elővételeztük nagyszombatra a húsvéti ünnepet— helyezzük át az éjszakára vagy húsvét napjára. (Ez vonatkozik a feltámadási körmenetre is.)” „A húsvéti vigília egész ünnepe éjjel történik, ne kezdődjék a sötétség beállta előtt, és ne végződjék a vasárnapi pirkadat után. Ezt az előírást szigorúan be kell tartani. Az ellenkező és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi előesti mise órájában ünneplik, el kell vetni. Néha azzal okolják meg ezt az eljárást, hogy nincs elég éjjeli közbiztonság. Ezt azonban nem alkalmazzák a karácsonyi éjszakára vagy más természetű rendezvényre.” szigeti |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
