Uj Ember

2000. április 9.
LVI. évf. 15. (2698)

 
„Húsz éve pap nélkül vagyunk. Azelőtt is hívő ember voltam, 1963 óta kántorkodtam, de tíz esztendeje életem olyan fordulatot vett, amely után még inkább fölismertem, hogy mi az ember életének igazi iránya.”

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Lelki ismeret - Szólni az emberekhez
Korzenszky Richárd - Próbaidő
Tíz év szabadság
Jelenpor
Andris az állomáson
Élő egyház
Cigányok – útközben
Saját papjaik tehetnének a legtöbbet értük...
Fórum az életért
Mit tehetnek a keresztények?
Egy templom születése
Együtt jobbat, szebbet!
Egyházzenészek találkozója
Élő egyház
A pápa nagycsütörtöki levele
Ötvenöt éves lengyel testvérlapnk
Pécsi Egyházmegye
PAz ország legrégibb freskói újra láthatók lesznek
Szalonnától a bútorig
Kétezren az iskolákban
Fórum
Kell a templom
Apor Vilmos Nyársapátiban
Több elkötelezett keresztény kellene...
Beszélgetés Harrach Péter szociális és családügyi miniszterrel
Kultúra
Márai Sándor centenáriuma
Rövid, értékes életpálya
Götz János szobrászművészről
Czigány György - Tíz mondat a nevetésről
Versek
Hajnali történetek - Mint aki a sínek közé...
Ifjúság
A föld sója
Fiúk és lányok Isten igéje előtt
A böjt nemesít
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Mozaik
Szőnyi Erzsébet: kiváló művész
Nonprofit központ Szombathelyen
Restaurálják a gyulafehérvári bazilikát
Jobb az Úr házában... - Fiatalok böjti ökumenikus istentisztelete
Az Olvasó írja

 

A böjt nemesít

Sokan önmegtagadásnak nevezik azt, amikor Krisztusért önként lemondunk valamiről, ami kényelmünket szolgálja. Ez a kifejezés így igaz lehet, de észre kell vennünk, hogy e lemondás által egyszerre érvényre juttatjuk nemesebb énünket is. Hiszen amikor megtagadunk valamit magunktól, akkor a türelmet, az önuralmat, a helyes alkalmazkodást, a küzdőképességet is begyakoroljuk.

A korai keresztények böjtölése, virrasztása kemény és fáradságos volt. A mai ember azonban már nehezen bírja a kialvatlanságot, a napi egyszeri étkezést. Viszont, ha a böjt embert nemesítő jellegét nézzük, akkor megtalálhatjuk a lemondás más módjait is.

Ilyen például a szemek böjtje. Megvonhatom ugyanis magamtól a televízió nézését. Így megszabadulhatok rabságából.

Böjtölhetünk a füleinkkel is. Gondoljunk csak arra, hogy a járműveken hányszor kénytelen a többi utas „élvezni” a walkmanből szóló hangos zenét, mely áthallatszik a fülhallgatón is. Ilyenkor legalább halkítsuk le a készüléket, de el is zárhatjuk, nehogy az „audio-idiotizmus” csapdájába essünk.

A nyelvnek is van böjtje. A Szentírás mondja, hogy a nyelv „kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe” (Jak 3,5). Ahhoz, hogy ura maradhassak a nyelvemnek, hogy ne mondjak elhamarkodottan sértő szavakat, jó előre be kell gyakorolni magamat. Igyekezzünk akkor beszélni, amikor szükséges, és akkor nem beszélni, ha ártalmas. De főleg olyat és oly módon szóljunk, ami emberséges.

Ezenkívül lehetséges a hangulat kilengéseinek böjtje is. Ez azt jelenti, hogy nem engedjük eluralkodni magunkban a rossz hangulatot, vagy a keserűséget. Csak akkor veszett el minden, ha az Istennel való baráti kapcsolatunk ment tönkre. De ezen is lehet segíteni. Erre valók a lelkiatyák.

Legyünk tehát urai érzelmeinknek is!

Végül, de nem utolsósorban beszélhetünk még a zsebek böjtjéről is. Ne égesse zsebünket a pénz! Tudjunk végigmenni a városon tele pénztárcával, hogy legfeljebb csak valami apróságot vásárolunk. Az, hogy nem szórjuk a pénzt, szintén önuralom kérdése.

E néhány példából is láthattuk, hogy önmagunk böjtöltetése jó tulajdonságaink kibontakozását segíti elő.

Erdővégi

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu