|
Mindenkinek többet adott...Kommentárok a pápa szentföldi zarándoklatáról
Az izraeli tömegtájékoztatási eszközök egyöntetűen megállapították, hogy II. János Pál pápa látogatásának eredményeként történelmi fordulat állt be a zsidók és a katolikusok kapcsolatában. Két izraeli állami tévécsatorna eddig soha nem tapasztalt részletességgel, egyenes adásban tudósított a Nyolc boldogság hegyén bemutatott pápai szentmiséről. „Karol Wojtyla, aki megtapasztalta a második világháború szörnyűségeit, kifejezésre juttatta, hogy mélyen azonosítja magát a holokausztban meggyilkolt zsidókkal és a túlélőkkel. A Yad Vashemben tett látogatás a valódi testvériség szellemében egy történelmi folyamat csúcsát, a keresztények és zsidók közötti kapcsolatok új fejezetét jelentik” — fogalmazott az egyik jellegzetes kommentár. A La Repubblica című olasz napilap március 22-i száma Jasszer Arafat palesztin elnököt idézte. Arafat hangsúlyozta: kétezer évvel azután, hogy az ég angyalai a kis palesztin városban, Betlehemben békét hirdettek az embereknek, Palesztina legszebb ruháját öltötte magára, hogy földjén köszönthesse II. János Pál pápát. A palesztin nép a legszeretetteljesebb köszöntésével fogadta a pápát Jeruzsálemben, ahol a kereszténység és az iszlám világa egymáshoz kapcsolódik, hogy hirdesse a szeretet, a béke és a szabadság örök üzenetét. Luigi Accattoli, a Corriere della Sera vatikáni szakértője a lap március 27-i számában „remekműnek” nevezi azt, amit a nyolcvanadik évéhez közeledő pápa egy hét alatt a Szentföldön megvalósított: sikerült egyenlő szinten és egyenlő tisztelettel bánnia a két nem egyenlő és egymással ellentétben álló partnerrel. Néhány protokolláris és diplomáciai lépéssel kedvezett a palesztin félnek: úgy bánt vele, mintha már állammal rendelkezne. Ugyanakkor baráti gesztusaival teljesen elismerte Izrael államot. Többet adott a palesztineknek, mint amit a jelenlegi nemzetközi jog megszab, és sokkal többet, mint amennyit Izrael kívánt volna. Ugyanakkor többet adott Izraelnek, mint amennyit a palesztin közösség várt, és amennyit maga a katolikus közvélemény elfogadhatónak vagy igazságosnak gondolt volna. Az Avvenire olasz katolikus napilap március 26-i száma interjút közöl Frans Bouwen belga fehér atyával, aki több mint harminc éve él a Szentföldön. A pápa látogatásának következményeiről szólva P. Bouwen reményét fejezte ki, hogy felgyorsul a megbékélési folyamat. Az eddigi tapasztalatok alapján a Szentatya puszta jelenléte mindenütt hozzájárult az egységhez, új lehetőségeket nyitott. Mindenki láthatta a pápa előrehaladott korát, fizikai törékenységét, és megértették, hogy pusztán mint tanú érkezett ide, aki senkire sem akar rákényszeríteni semmit, senki számára nem jelent fenyegető veszélyt. Ez csak ritkán fordul elő a világnak ezen a részén. „Csendes ima a világ zajában” címmel olvasható a La Repubblica című olasz napilap március 26-i számában David Grossmann cikke. Az írás azokat az érzéseket tükrözi, amelyeket a Szentatya szentföldi zarándoklata egy nem hívőben ébresztett. Egy pillanatra a világ visszatartja lélegzetét: egy idős és beteg ember letérdel, és imába merül Istenével. A médiumvihar kellős közepén ez az idős ember lehunyja szemét, és tökéletesen magára marad Istenével. Szombaton reggel Názáretben — nem először — II. János Pál pápa felfedte egyetemes népszerűségének titkát. Egyik oka talán éppen megjelenése: hajlott háta, remegő keze, lassú lépte fizikai szenvedést sugároznak, amellyel bárki azonnal azonosíthatja magát. Másik oka talán magatartása, amely teljesen az ellenkezője annak, amit a televíziós megjelenés elvárna tőle: távoli tekintettel szemléli az őt körülvevő nagy zajt, mintha máshonnan, más dimenzióból nézné az eseményeket. Képes megőrizni intimitását, a személyéhez fűződő óriási hírverés ellenére. Mélyen emberi, népszerű tulajdonságai teszik Karol Wojtylát a média világsztárjává. Egy idős, remegő kezű embert látunk, aki tudatában van annak, hogy a felé irányuló figyelem nem védi meg a fájdalomtól és a legmélyebb emberi félelmektől. Aki őt nézi, ismét összhangban érzi magát azzal a korral, amelyben a hit — nem szükségszerűen a keresztény hit — személyes párbeszéd volt az ember és Teremtője között, nem volt semmi köze a hatalomhoz, nem törekedett arra, hogy más hitű népek vérét ontsa. Ez a vallásosság még azokra is nagy hatást gyakorol, akik nem tudnak vagy nem akarnak támaszt keresni egyetlen hitben sem, de őket is sajnálkozás tölti el, hogy mindez elveszett az évszázadok során. VR/MK |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
