AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI

Jézus bemutatása a templomban

Az újszülöttekkel minden történelmi időben sok teendő akad. Talán csak a hangsúlyok tolódtak el, hiszen régebben a tennivalók jelentős része vallási előírásból származott. Az Ószövetség két könyve (Kiv 13,1-2; Lev 17,1-4) ad segítséget (és természetesen utasítást) ezen feladatok elvégzésének módjáról. Ezek szerint az időpont eltérhetett abban az esetben, ha lánygyermeket, vagy elsőszülött fiúgyermeket kellett megváltani a templom szolgálatától: az előbbi esetben a hetvenedik, az utóbbiban a negyvenedik napon kellett vele az Úr előtt megjelenni.

Jézus esetében sem történt másképp, mint ahogy Lukács evangélista beszámolójában olvashatjuk (Lk 2,22-38). A negyedik századtól kezdve egyházunk Jeruzsálemben már ünnep keretében emlékezett meg a Megváltó bemutatásáról. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja aszerint változott, hogy a karácsonyt január hatodikán vagy - később - december 25-én ünnepelték-e meg. Róma a hetedik századtól ismerte el ünnepként február másodikát, de csak mint Simeon és a Kisded Jézus találkozását. Jóval később, a tizedik században Mária tisztulásával gazdagodott ez a nap. A Kelet és Nyugat közötti ökumenizmus ebben is változást hozott, ugyanis 1960 óta újra az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartjuk számon ezt az év eleji dátumot.

A "bemutatás" talán egyik első nyugati ábrázolását láthatjuk a római Santa Maria Maggiore többé-kevésbé érintetlen ötödik századi diadalív-mozaikján. Az esztergomi Keresztény Múzeum hasonló témájú festményei természetesen ennél fiatalabbak. Például a mellékelt reprodukción látható is: ennek alkotója vitatott, származását tekintve valószínűleg északolasz, és a XVIII. század szülöttje. A szinte egy tengelyre felfűzött személyek közül a Kisdedet kezében tartó pap alakja a leghangsúlyosabb, előtte Szűz Mária térdel. Az egy évszázaddal korábbi bolognai festőnő, Elisabetta Sirani (1638-1665) művét a gyűjteménynek Csernoch prímás szerezte meg.

Ugyanitt, a templomban történt Krisztus körülmetélése is. Ezek a festmények ha nem is nagyobb számban, de korábbról illusztrálják az újszövetségi eseményeket. Egy 1460 körüli osztrák festő még három társjelenetet is választott: Mária halálát, illetve Mária és Erzsébet találkozását a királyok imádásával. A szárnyasoltár-táblák Ipolyinak köszönhetően kerültek a gyűjteménybe. A német Hans Leonhard Schäufelein (1480/85-1540) Dürer metszetéből indult ki, és azt ültette át a fatáblára; ennek társa a "Jézus születése" jelenet.

Zárásként pedig ne feledkezzünk el az írásainkban már oly sokszor említett Franz Christoph Janneck (1703-1761) rézlemezeiről sem, amelyek közül az egyik éppen Jézus bemutatását tárja elénk.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu