 |
 |
 |
 |
2008.02.03
|
Megjelent
a Testvérek februári száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Lapszél Egyszer már felrobbantották a Nemzetit Nem csak azért "katolikus téma" is a Nemzeti Színház sorsa, mert - mint művelődésünk mindmegannyi területe - a színjátszás gyökerei is az egykori iskoladrámák, misztériumjátékok világába nyúlnak. Azért is, mert mi, katolikusok makacsul a nemzet részének tartjuk magunkat és a magyar kultúra kérdései mélyen érintenek minket. A Nemzeti Színház kétszáz esztendős története - úgy tűnik - ismét válságos szakaszába jutott. Pedig már mennyi áldozatot hoztak eleink a pesti Reischl ácsmester 1784-es faszínházától az 1837-ben létrejött Nemzeti Színházig. Mennyire fontosnak tartotta Széchenyi István gróf a Magyar Játékszinrül szóló röpiratában az ügyet. Az 1830-as pozsonyi országgyűlés egyenesen a Magyar Tudós Társaság gondjára bízta, hogy "a nemzeti játékszín jó színdarabokban szükséget ne szenvedjen." Vörösmartyval ünnepelték aztán, hogy "áll a ház". A közönségnek is meg kellett tanulnia színházba járni, és ritka volt az a darab, ami nyolc-tíz előadáson túljutott. Aztán 1884-től teljesen az irodalom színháza lett. Stílus, világnézet, műveltség, anyagi és szellemi eszközök változtak, de a lélek azonos maradt. Aztán az 1945 utáni hullámvölgy, amikor 1955-ig még Az ember tragédiája is lekerült a műsorról, mert Lukács Györgynek ideológiai nehézségei voltak vele. 1965-ben az épület felrobbantása következett, akkor még csak a kettes metró építése miatt... Az 1998-2002-es polgári kormány a Duna partján új színházat épített. Most pedig vitatott körülmények között új igazgatót nevezett ki a kulturális miniszter Alföldi Róbert személyében. Alföldi megdöbbentő nyilatkozatot tett. "Szemét, pofátlan, vitára ingerlő" hellyé akarja tenni a Nemzetit. Ha "polgárpukkasztásnak" szánta szavait, akkor is ízléstelen. Ebben a stílusban a bejelentett "mélyreható változások" sem ígérnek semmi jót. Mi inkább Illyés Gyulával tartunk, aki "a haza kitüntetett intézményének és az összetartozás házának" nevezte a Nemzeti Színházat. Mádl Ferenc avatóbeszédében "a tehetség, a szeretet, a tisztesség, a békesség" teremtő erejének érvényesülését kívánta. Legyen "nemzeti önbecsülésünk, emelkedésre való készségünk és az érdemes dolgokban való egységünk gazdag forrása". Rosdy Pál
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
