"Álmodott az Isten, és az álom én vagyok"

Egy hivatás születése

"Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!" - Éveken át visszhangzottak lelkemben Sámuel szavai. Megragadott a hite, a bizalma, az odaadása, amivel és ahogyan az Istenhez fordult - válaszolja hivatása felől érdeklődő kérdésemre Tóth M. Ancilla ciszterci nővér. Nagyon szereti a nevét, ami azt jelenti: szolgálólány.

Zsuzsanna - a keresztségben ezt a nevet kapta - szülei hívő katolikusok voltak. A gyerekeknek mindent megadtak, ami testi-lelki-szellemi fejlődésükhöz szükséges volt. "A meleg családi légkörben azonban rendet és fegyelmet is tanultam, amiért a mai napig is igen hálás vagyok a szüleimnek" - mondja Ancilla nővér.

Az Örökimádás-templomba jártak szentmisére, közösségbe, a gyerekek hittanra. A középiskolás kort elérő kislányt a Patrona Hungariae Gimnáziumba íratták be. Az első gimnáziumi év alatt vetődött fel a hivatásválasztás gondolata. Úgy érezte, két út áll előtte: a családi élet vagy a szerzetesség. Sok-sok gyermekről, álmodott, s képzeletben már az Árpád-házi szentekről el is nevezte mindegyikőjüket. A szerzetességről gyakorlatilag semmit sem tudott. Abban az időben nem is lehetett felőlük érdeklődni. Egy könyvből tájékozódott életükről, a fogadalmakról, a csendről, a hallgatásról, az alázatosságról. De a meghatározó mondat - "szólj, Uram, mert hallja a te szolgád" - továbbra is ott csengett a fülében. A Jóisten tudja, hogy mit, miért, mikor és hogyan kér az embertől, milyen feladatot választ számára.

Akkoriban a Musica Sacra énekkarban énekelt Zsuzsanna. A kórus karnagya felfigyelt a lány útkeresésére, s az ő ajánlására együtt látogatták meg Naszály Emilt. Az atyát bízta meg 1945-ben Endrédy Vendel zirci apát az új ciszterci női közösség életének megszervezésével. A nővérek az első ciszterciekhez hasonlóan Szent Benedek Regulájának megfelelően böjtben, önmegtagadásban, szegénységben éltek. Napjaik hajnali zsolozsmával kezdődtek, majd földet műveltek, télen pedig művészi kézimunkával liturgikus ruhákat készítettek. Elöljárójuknak Punk M. Gemmát választották meg, aki 1971 óta apátnő.

Más szerzetesekhez hasonlóan 1950-ben az ő közösségüket is szétszórták. A nővérek titokban Érden folytatták egyetlen nap kihagyása nélkül Isten dicséretét, amikor 1989-ben hivatalosan is újjászülethetett közösségük. 1990-ben a Regina Mundi Apátsága újból jogi személy lett. A Világ Királynőjének ciszterci nővérei az Istent keresik, őt dicsérik, hazánkért, az emberiségért imádkoznak szüntelen.

Az útkereső Zsuzsanna először 1979. szeptember 1-jén lépte át az érdi monostor küszöbét.

Naszály Emil atya mély benyomást gyakorolt rá, olyannyira, hogy a látogatás után egy héttel már úgy érezte, a ciszterci nővérek között van a helye. Arra gondolt, akárhová is vezeti a Jóisten, két szót nem mondhat ki: de és ha. A mennyei Atya mindent elintéz, ha kellőképpen készséges lesz. Reá bízhatja a családját, a szeretteit, a saját belső fejlődését, külső-belső körülményeit. Ha nem alkudozik, akkor biztosan boldog lesz...

"Az engedelmességgel az elöljáró és a Jóisten kezébe teszem életemet, ami nem azt jelenti, hogy nem kell gondolkodnom. Ha nem használom az eszemet, akkor rossz szerzetes vagyok" - mondja mosolygós meggyőződéssel Ancilla nővér.

Miközben hallgatom szavait, rájövök, mi is volt olyan furcsa előttem attól a pillanattól kezdve, hogy az apátnő és Ancilla nővér betessékelt a monostor kapuján. A derű, a kedves természetesség, az arcukról soha le nem fagyó mosoly. Ez az, ami annyira hiányzik manapság hétköznapjainkból, de még ünnepeinkből is. Egy megdermedt, Isten nélküli világban élünk. Ha nem találkozhatnánk időnként megszentelt életű emberekkel, akik tanúságot tesznek Isten szeretetéről, akik a mi világunkban keresik őt, hogy jelenlétét az emberek közé vigyék, akkor előbb-utóbb elveszítenénk a hitünket abban, hogy van, aki gondunkat viseli, bizalommal fordulhatunk hozzá örömünkben, bánatunkban.

Nálunk a közösségben kemény, de egyszerű az élet - mondja a ciszterci nővér. Itt az ember nem önmagát akarja kibontakoztatni. Nem annyit tanul, vagy olvas, amennyit szeretne. Ugyanakkor szabadon kereshetjük Isten akaratát s ebben a keresésben, ha teljesen átadja magát, boldog lehet az ember. Az egyszerű munkában, csöndben, odaadásban találkozhatunk Istennel, s ehhez nem kell nagy tudomány!

Én is elhallgatok...

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu