Séta utca

Török szent

Családunk egyik távoli tagja szerint a Zsillék mind ugyanolyanok: ritkán csinálnak bármit is, de ha egyszer valamibe belekezdenek, akkor ott nincs megállás. Ez bizony rám is nagyon érvényes. Most például azért, mert éjjel fél egykor ötletem támad, és rögvest az íróasztalhoz ülök, belecsendülni a hosszú éjszakába.

Azt találtam ki, hogy nagyszótáram segítségével csokorba gyűjtöm a lengyel szólásokat és közmondásokat. Ez roppant tanulságos móka, hiszen a népi bölcsességek rengeteget elárulnak egy nemzet lelkületéről, gondolkodásmódjáról. Az egész még érdekesebb, ha e gyűjtőmunka eredményét egybevetjük a magyar szólásmondásokkal. Miben különbözünk egymástól, ezeréves közös határ ide vagy oda, és miben jár egy srófra az agyunk?

Kezdjük az azonosságokkal, persze csak mazsolázgatva! A lengyeleknél is szó szerint él a biblikus aranyszabály: "Aki nem dolgozik, ne is egyék." Azt is ugyanúgy fejezik ki, hogy "úgy fél tőle, mint ördög a szenteltvíztől", illetve "az ördög sose alszik". (Ez utóbbi mondásnak egyébként továbbfejlesztett változata is van, egy megboldogult pesti plébánost idézve: egy tisztességes katolikus plébánián vasárnap ebéd után csak az ördög nem alszik...) A ravaszság megtestesítője a lengyelek szerint is a róka, és a tapasztalt férfi náluk is "vén róka". A boldog ember Lengyelországban is "a hetedik mennyországban érzi magát", a koldus pedig arrafelé is pontosan "olyan szegény, mint a templom egere". Ám e nincstelenség kifejezésére egy másik szólást is megalkottak, mely fölöttébb talányos: "kopasz, mint a török szent". Na kérem, ezt fejtse meg egy pihent elme!

Azt, hogy valaki vén, mint az országút, a lengyelek úgy mondják: "öreg, mint a világ". Aki nagymenő, azaz valódi nagykutya, azt ők úgy hívják: "kövér hal". A "hallgat, mint a sír" lengyel változata: "hallgat, mint a kő", vagy "hallgat, mint egy kő a kútban". Néhány csemege: "fasírttá ver" a lengyel nyelvben: "savanyú almává ver". A világlátott ember: "nem egy kemencéből evett kenyeret". Ha valaki ráncos képű: "fiatal, mint Márton napja után az áfonya". Kecskére bízni a káposztát: "A farkasnak parancsolja, hogy őrizze a nyájat." Olcsó húsnak híg a leve: "Kevés pénzért kutyák esznek húst." Ki sokat markol, keveset fog: "Ki két nyulat hajszol, egyet sem kap el."

Vallásos tartalmú szólásokat is szép számmal találni, a lengyelek ismeretében ez aligha meglepő. A "holtbiztos" ottani megfelelője: "olyan biztos, mint a miatyánk végén az ámen". Aki meghal, az "átköltözik Ábrahám kebelére". (A magyarban Ábrahám kebelére hajtja a fejét.) Akibe belebújt a kisördög, annak "az ördög van a bőre alatt". A "hamar munka ritkán jó" a lengyelben: "Ami hirtelen, az az ördögnek való." E témakörben a kedvencem: "Úgy él, mint Marci Hevesen" - "Úgy él, mint az Úristennél a kemence mellett." A következő közmondásnak pedig csak a lengyel formáját idézem, a magyar verzió könnyedén kitalálható: "Az ember lő, a golyókat az Úristen röpíti."

Végül soroljunk fel néhány olyan lengyel közmondást, melyeknek a mi nyelvünkben nincs testvérük: "Nem a szentek ragasztják a csuprokat." "Botot érdemel, aki nem ügyel a sajátjára." "Aki kérdez, nem téved." "Ártani bármely bolond tud."

Reggel fél hét van, odakint már dereng. Lerakom a szótárt és bedőlök az ágyba, de nem jön a jótékony álom - agyamban az éjszakai műszak legfontosabb rejtélye dörömböl. Miért kopasz egy török szent? És miért szegény?? És miért éppen török??? Azt hiszem, ezt nevezik foglalkozási ártalomnak.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu