Tűnődések a hétről

Várólisták

"Az Egészségbiztosítási Felügyelet a jövő hétre ígéri azt a listát, amelyből kiderül, melyik kórházban mennyi a várakozási idő." Ezt a mondatot a Népszabadság Műtéti várólisták az interneten című írásából idézem. Félreértés ne essék: nem a kórházak és rendelők folyosóin várakozással eltöltött időről van szó, hanem a várható és szükséges műtétig terjedő hónapokról.

Még egy idézet: "Sürgősségi ellátásban nem szabad várakoztatni a beteget, ott nincs helyük a várólistáknak. Más esetekben, például csípőprotézis- vagy szürkehályogműtétnél nem jár nagy veszéllyel, ha akár egy évnél is többet kell várni, persze nem kellemes." Hogy őszinte legyek, ilyen cinikus elemzészáró következtetést ritkán olvastam, teljesen egyértelműen minősíti azt a szellemiséget, amely a hazai egészségügy irányítását áthatja.

Mi is ennek az idegborzoló, szenvedéseket szülő várakozási időnek a magyarázata? Egyrészt a kórházi ágyak radikális csökkentése. Kevesebb ágyon kevesebbet lehet gyógyítani. Másrészt az úgynevezett teljesítményvolumen-korlátozás. Ez azzal jár, hogy bizonyos műtétmennyiség után nem lehet többet elvégezni. A kórháznak nem térítik meg az ezzel járó kiadásait, az orvost pedig esetleg megbüntetik, de mindenképpen rovót, jó esetben intőt kap.

Mi hát a megoldás? A várólista. Nincs lehetőség a műtét elvégzésére? Semmi csüggedés: majd egy év múlva. Addig kicsit romlik az a szem, jobban is sántikál az ember, igaz, ez nem kellemes, de ki lehet bírni... Azt ugyan nem sejthetjük, vajon hogyan bírják az Országos Gerincgyógyászati Központban műtétre várakozó betegek a négy-öt éves(!) türelmi időt, bizonyára őket is azzal vigasztalják, hogy helyzetük nem kellemes, de kibírható. Egy felelős férfiú "tapasztalatai szerint a hazai kórházakban nem rossz a helyzet - egy átlagos beteg 3-4 hónap alatt megkapja a kezelést". Erre mondják vulgárisan: hogy oda ne rohanjak! Jó volna tisztázni, mit jelent ez a kifejezés: "átlagos beteg". Bennem az a gondolat is felmerült: az "átlagos" beteg egy évig várakozik, az átlag fölötti viszont másnap mehet a kórházba a műtét elvégzésére. Találós kérdés lehet: vajon kik az átlag fölöttiek?

Még egy finom, elegáns és mélységesen humánus mondat: A tavaly hozott miniszteri rendelet, mely a "kassza védelmét" szolgálja, arra ad lehetőséget, hogy "ahol addig havonta 200 műtétet végeztek, ott ma már csak 95-re van mód". Tehát az egészségügyi reform lényege: nem a beteget kell védelmezni, hanem a kasszát: Tulajdonképpen ennél egyértelműbben nem lehet jellemezni azt az irányvonalat, amelyet az egészségügyi kormányzat és a mögötte álló párt képvisel. Hogy ez - II. János Pál szavai szerint - kinek a "kultúrája", annak eldöntését az olvasóra vagy a várólistákon parkolókra bízhatjuk.

Hamarosan életbe lép az egészségügyi tárca rendelete, amely a szemészet, az ortopédia, a sebészet, a szívgyógyászat, az urológia és a nőgyógyászat területén kötelezővé teszi a várólista-nyilvántartást. A betegek éjjeliszekrényére csavarozható széf felszerelésére nem kell várakozni. Az ágyra azonban igen. Ezt akár bravúros teljesítménynek is nevezhetnénk, hisz nyilvánvalóvá teszi, hogy az egészségügy vezérei otthonosabbak a lakatos szakmában, mint a sajátjukban. Igaz, ez a magasfokú hozzáértés és emberség nemcsak ezt az ágazatot jellemzi manapság.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu