Februári imaszándékok

Általános szándék: Hogy a pszichikailag hátrányos helyzetűeket ne szorítsuk az élet peremére, hanem tartsuk tiszteletben, és szeretettel segítsük abban, hogy méltó módon éljék fizikai és társadalmi állapotukat.

Februárra esik a betegek világnapja; ezért a betegségnek egy-egy arculata, a betegeknek valamelyik csoportja kerül imádságos elmélyülésünk középpontjába.

Megdöbbentő adat, szinte hihetetlen: az értelmi fogyatékosság valamilyen fokban az emberek egyötödét sújtja (persze jóval többet a fejlődésben elmaradott országokban). Krisztus hívei és a hívek közösségei februárban igyekeznek megélni szolidaritásukat ezzel az egy és egynegyed milliárd emberrel.

Számos országban még nem létezik idevonatkozó törvényhozás vagy jól kiépített lélekegészségi program. Ugyanakkor véget nem érő fegyveres összecsapások dúlnak, természeti katasztrófák pusztítanak, terrorizmus szedi az áldozatait, és mindez tartós lelki megrázkódtatásokat okoz.

Fejlett országokban felismerjük, hogy az erkölcsi értékek válsága súlyosan érinti sok ember lelki egészségét (növeli a magányosságérzést, aláássa a társadalmi összetartozást, kezdve a családdal, az élet peremére szorítja a mindenféle betegségben szenvedőket).

Szerencsére nem hiányzik a tisztes emberségtől és az evangéliumtól ihletett erőfeszítés arra, hogy hátrányos helyzetű testvéreinket felkaroljuk. Ez igazában nem képes egyetemesen és hatékonyan ellensúlyozni az önzésből vagy megvetésből, nemtörődömségből eredő elutasításukat. Mégis arra ösztönöz, hogy tegyünk valami nagyot (vagy szerényet). Alapvető dolog, hogy magukat a szenvedőket segítsük tartásra, Isten és Krisztus iránti bizalomra. Ha intézményekben vagy otthonokban élnek, látogassuk és szeressük őket.

A betegek világnapja a szenvedőkkel kötendő szolidaritás kegyelmét kínálja nekünk. Ez az év egyben Szűz Mária lourdes-i megjelenésének 150. évfordulója is; a betegek gyógyítójával, a szomorúak vigasztalójával, a szeretetre méltó anyával való bensőséges találkozásunk elmélyülésének áldott időszaka lehet. Jézus, a kereszten ég és föld közé emelve, mindenkit magához vonz (Jn 12,32) a kölcsönös szeretet szenvedélyes vágyával; átszúrt oldalából vér és víz folyik (Jn 19,34), a keresztség és az Eucharisztia kegyelme; szeretetben fog össze mindnyájunkat: a lelki egészségükben meggyengülteket, a gondviselőiket, az értük imádkozó valamennyiünket.

Missziós szándék: Hogy az Istennek szentelt élet intézményei, melyek a missziós országokban oly szépen virágzanak, újra felfedezzék missziós dimenziójukat, és (hűen az evangéliumi tanácsok gyökeres választásához) nagylelkűen tanúsítsák és hirdessék Krisztust a világ végső határáig.

Napjainkban sok olyan új jelenséggel szembesülünk, amelyek egyfelől teljesebb élet reményét, másfelől szenvedés, sőt halál félelmét keltik bennünk; haladás és szabadság - új rabszolgai alávetettségek és keserves összecsapások (személyek, nemzetek, népek között). Ebben a "világfaluban" egy megszentelt élet intézménye tagjának lenni feszültséggel jár a vágyott és keresett emelkedettség meg a megélt ellentétek és kegyetlen küzdelmek között; keserves és üres horizontalizmus kísért.

Az Istennek szentelt személyek a remény és a végső beteljesedés szellemében élnek; konkrét mindennapos életük viszont a szerzés és a habzsolás állandó kísértésével jár: egyre többet, egyre gyorsabban. Ha a kísértések fölébe tudnak emelkedni, akkor életük igazi misszió, sőt papi jellegű misszió. Azért imádkozunk ebben a hónapban, hogy az ilyen életérzésük minél gyakoribb és minél erősebb, vonzóbb, hatásosabb legyen. Hogy életüknek feltámadásíze legyen, és hogy a krisztusi élet bőségének (vö. Jn 10,10) közvetítői, csatornái legyenek.

Fiatal keresztény országokban gyakran frissebb, egészségesebb, hatékonyabb a megszentelt élet intézményeinek jelenléte, mint például nálunk is. Havi szándékunk éppen azt hangsúlyozza, hogy az ő missziós dinamizmusuk kibontakozását kérjük Urunktól: azt, hogy most ők vállalják fel a gazdag, túlcivilizált, elöregedő országok misszionálását. Ez azt is jelenti, hogy vállalják velünk együtt civilizációs haldoklásunkat, nyissák meg nekünk is a halálon túli élet reményét, és ezzel földi életünk megújulását is. Legyenek a mi irgalmas szamaritánusaink, akik Krisztus erejével a gyógyulás, az új életre támadás "vendégfogadójába" vezessenek (felnyalábolva vigyenek) minket.

Nagy Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu