 |
 |
 |
 |
2008.02.03
|
Megjelent
a Testvérek februári száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
"A negyedik fogadalom" A Jó Pásztor szellemében a rászorulókért Rögtön megragadott közvetlensége, nyitottsága. Könnyen szót értettünk egymással, pedig nem azonos az anyanyelvünk.
Az övé spanyol, az enyém magyar. Bár jól beszéli nyelvünket mégis úgy éreztem, van egy harmadik, nemzetközi kommunikációs jelrendszerünk is, ami egyetemes e világon. Ez pedig a jézusi mentalitás, a keresztényi szeretet nyelve, amellyel embertársaink felé fordulunk. "Milyen érdekes, hogy éppen ezt mondja! Nézze, - a beszélgetésünkre készülve - hoztam egy idézetet. Elém tesz egy Szentírást Munoz Gilma a Jó Pásztor nővérek rendjének Guatemalából hazánkba érkezett tagja. Márk evangéliumában olvashatjuk a következő mondatot: "Jézus reátekintett és megkedvelte őt." - Spanyolul a megkedvelte szót úgy is fordítjuk, hogy megszerette... Már érettségi után, az orvosegyetemi évek elején felkeltették érdeklődését a keresztény közösségek. Évfolyamtársa - aki tagja volt a közeli plébánia ifjúsági csoportjának - hívta el az egyik rendezvényükre. Lelkigyakorlatokat tartottak, vidéki missziókat szerveztek börtönökbe, szegénynegyedekbe. A szegények, az elesettek sorsa már gyermekkorában megrendítette. Álmában többször segítette őket, enni, inni adott nekik, megfürdette a kicsiket... A missziók során lelkében felelevenedtek a gyermekkori emlékképek, de még nem tudta eldönteni melyik útra lépjen: a családhoz vagy a Jézushoz vezető ösvényt válassza-e. Nyitva hagyta az ajtót. Megismerkedett több szerzetesközösséggel, továbbra is bejárt a női börtönbe, ahol a Jó Pásztor nővérek nyújtottak lelki vigaszt az elítélteknek. Amikor lelki vezetőjével együtt meglátogatta közösségüket, azonnal tudta, hazatalált, közöttük van a helye. A diploma megszerzése után 1993-ban belépett a rendbe. Costa Ricában járt novíciusképzőbe, s a fogadalmat is ott tette le. A rendtartomány területén több közép-amerikai országban is dolgozott. A legtöbb időt nehéz helyzetben élő fiatalok, nők, gyerekek között töltötte, velük foglalkozott. Szerzetesi fogadalma óta vonzotta a missziós munka. Magyarországot ajánlották neki, ahol már dolgozott egy Costa Rica-i rendtársa. A tőle kapott információk alapján úgy döntött, hogy elfogadja a küldetést, s 2002. július 15-én megérkezett hazánkba. A beilleszkedésben sokat segített a közösség, s ez jelentős támaszt, támogatást jelent a szerzetes életében. Más nyelvterületről, kultúrából érkező külföldinek köztudottan komoly feladatot jelent a magyar nyelv megtanulása, a kultúra megértése. Közép-Amerika lakói spontánabbak, könnyebben fejezik ki érzéseiket. Magyarországon nagyobb a lelki szegénység, tartózkodóbbak az emberek, nehezebben nyitnak ajtót Isten, a hit felé. A hazánkban dolgozó külföldi és magyar Jó Pásztor nővérek - köztük Gilma nővér célja is, hogy a megtévedt, utcára került fiatalokat a Jó Pásztor szellemében megmentse. Isten szeretetét, gondoskodását hozza el közéjük, hogy képesek legyenek saját erőforrásaikat mozgósítani, önbizalmukat, önértékelésüket erősíteni. "A nővérek szerzetesi munkájának szépségét Jézus követése jelenti, úgy próbálnak élni, ahogy ő is élt" - mondja Gilma nővér. Hiszünk abban, hogy a kicsi mag, amit elhintünk, ha évek múlva is, de termést fog hozni. Mi a szerzetesi hármas fogadalmon túl negyedikként az apostoli buzgóság fogadalmát is letesszük. Egész életünket a lelkek megmentésére szenteljük." Szöveg és fotó: Cser
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
