Uj Ember

2008.02.03
LXIV. évf. 5. (3103.)

Megjelent
a Testvérek
februári száma!

Főoldal
Címlap
A legkisebbek felebarátai
A püspöki kar körlevele a megszentelt élet napján
Lelkipásztori napok Egerben
Vallásközi párbeszéd - a jogtudós szemével
Erdő Péter bíboros római előadásai
Zéró toleranciát az életvédelemben!
Lelkiség
Evangéliumi bölcsesség
Szentírás-magyarázat
Legyetek valóban boldogok!
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XXXVI. rész)
LITURGIA
Életige
Február
A hét szentjei
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
A beteg ember nem válhat árucikké!
Harmos Flórián sebész főorvos az egészségbiztosítási törvényről
Túlélésünk esélyei
Tavaly óta felgyorsult a népességfogyás
Lapszél
Egyszer már felrobbantották a Nemzetit
Élő egyház
A Vatikáni-Magyar vegyes bizottság munkájáról
Erősebb a hazugságnál...
A verbita szentek éve
Fenntartható, emberi és keresztény
Hálaadás Mátraverebély-Szentkúton
"Apró segítség a gyermekeknek"
Karitatív gyűjtés március végéig
Taizéi imaóra Esztergomban
Ervin Gábor emlékezete
Kedves Olvasóink!
Élő egyház
A milánói bíboros levele az elvált hívekhez
"A szegények várják az üdvösség üzenetét"
A jezsuita generális a küldetéséről
Világszerte tüntettek az élet védelmében
Fórum
Világhírű egyházjogász, vezető főpap volt
Részlet Serédi Jusztinián végrendeletéből
Várólisták
Tűnődések a hétről
Könyvespolcra
Piarista rendtörténeti kiadványok
Az Olvasó írja
Keresztények és közügyek
Fórum
"A negyedik fogadalom"
A Jó Pásztor szellemében a rászorulókért
"Álmodott az Isten, és az álom én vagyok"
Egy hivatás születése
Az ujgurok és jugarok földjén
Fórum
Szalézi Szent Ferenc követői
Médiamunkatársak elismerése
Felnyitják Pió atya koporsóját
Közös pont
Ifjúsági istentisztelet Budapesten
Az egység gyümölcse
Megnyitották a Biblia évét Debrecenben
Fórum
Februári imaszándékok
Mérleg: a kereszt
Ifjúsági imaest szerzetesekkel
Ifjúság
Küldetés az élet sűrűjébe
Őszintén a hivatásról
Iránytű - hivatáskeresők kurzusa
Don Bosco öröksége
Rendalapítójuk halálának 120. évfordulójáról emlékeztek meg a szaléziak
Séta utca
Török szent
Kultúra
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008
A Mediciek fénykora
Élet és művészet a reneszánsz Firenzében
Keleti kereszténység és művészet
Művészetelméleti és zománcművészeti szimpózium Kecskeméten
Tíz mondat a búcsúzásról
"Hangképes" interjúkötet
Rév Lívia portréja
Úszó
Paletta
Fórum
Egy nemzetközi hírű gyűjtemény
VESZÉLYEZTETETT ÉRTÉKEINK (4.)
A Habsburgok eredetének nyomában - Elő-Ausztriában
Mozaik
Orgonamegáldás Pécsett
Jézus bemutatása a templomban
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Farsangi bál Budán
Szabari szobrok, keresztek
A Hajógyári-szigeten

 

Felnyitják Pió atya koporsóját

Aki járt már San Giovanni Rotondóban, és imádkozott Pió atya sírjánál, nagy lelki élményben lehetett része. De talán az is feltűnhetett az imádkozóknak, hogy az ő tündöklő, istenes életéhez nem illik annyira az a vasrácsokkal övezett nagy fekete gránittömb, amely az érckoporsót foglalja magában. Életének és tiszteletének szépségét inkább az évi hétmillió betérő zarándok és az általuk hozott rengeteg virág tükrözi.


Domenico Umberto D´Ambrosio érsek, Manfredonia főpásztora és a kegyhely szentszéki felelőse vízkeresztkor jelentette be a sokak által régóta várt hírt: idén márciusban felnyitják Pió atya koporsóját és elvégzik testének kánoni vizsgálatát. Április közepétől több hónapon át a tisztelői is felkereshetik és láthatják. A sírfelnyitásra Pió atya halálának 40. évfordulója és a stigmák elnyerésének 90. évfordulója alkalmából kerül sor, hogy megvizsgálhassák a test állapotát, gondoskodhassanak a további állagmegőrzéséről, és esetleges átviteléről a rotondói Szent Pió-nagytemplomba.

Pió atya 1968. szeptember 23-án hajnali fél háromkor költözött el ebből a világból. Rendtársai először díszes fakoporsóba fektették. Amikor azonban látták, hogy zarándokok áradata érkezik Rotondóba, akik szinte követelik, hogy láthassák a már akkor szentnek tartott Pió atyát, a testet egy másik, üveggel fedett érckoporsóba helyezték. Ez került a ma is látható gránitszarkofágba szeptember 26-a éjjelén. A sír azóta érintetlen.

Pió atya szenttéavatási eljárása során többször nyílt volna mód a szarkofág felnyitására. Rotondói hírek szerint kérték is sokan ereklyék kivételét, de hiába. Szerte a világon, ha Pió atya relikviáját látjuk, az soha nem csontereklye, hanem valamelyik ruhájának a darabkája. A sírfelnyitás késlekedésére többféle magyarázat született, de ezek mind csak találgatások. A jóindulatú magyarázat szerint a helyi egyház az új nagytemplom befejezését várta, és a test épségét féltette a számos ereklyekérelemtől. A rosszindulatú magyarázat szerint félelemből nem nyitották fel a koporsót, nehogy újra szembesülni kelljen a Pió atya halálát megelőzően begyógyult stigmák hiányával.

Utóbbi persze nagyon messze áll a valóságtól, mert a stigmák helyét gondosan megvizsgálták 1968-ban, a temetést megelőzően. Valóban eltűntek, ezt senki nem tagadta, részletesen beszámoltak róla a szenttéavatási akták is. De hogyan ne tűntek volna el a Krisztus iránti szeretet sebhelyei, amikor a keresztáldozat szenvedésében osztozó szerzetes már elindult azon az úton, amelynek végén a szeretet Istene várta őt.

A garganói szerzetesek a közadakozásból felépített és 2004-ben felszentelt új nagytemplomban szeretnék kialakítani Szent Pió atya végleges nyughelyét. Ahogy képviselőjük fogalmazott: "A világon minden jeles bazilikát azért építettek, hogy elhelyezhessék benne a tituláris szent testét. Mi is erről álmodtunk 1989-ben, amikor elkezdtük az építkezést." A tervezéskor a körkörös templom tengelyét - egy csaknem öt méter átmérőjű pillérköteget, amelyből az összes boltív kiindul - kifejezetten ezzel a szándékkal álmodta meg a művész, Renzo Piano. Ez az elképzelés modern formában Assisi Szent Ferenc bazilikáját idézi, ahol az altemplomi sírhely hatalmas kőpillére a fenti templom főoltárának alapját képezi.

A rotondói építkezés gondviselésszerű történetéhez tartozik, hogy éppen tíz évvel ezelőtt a pillérköteg alapozását február közepén végezték, és ezért tartottak attól, hogy a téli alacsony, ingadozó hőmérséklet megakadályozza majd a beton biztonságos megkötését. Az aggodalom hiábavalónak bizonyult: Rotondóba néhány napra beköszöntött a tavasz, és sem éjjel, sem nappal a hőmérséklet nem ment a biztonságos 12 fok alá. Így készült el Pió atya jövendő sírhelye, melynek helyét ma egy feszület jelzi.

Ez év tavaszán fontos állomásához érkezik a terv megvalósítása. Az ereklyék kánoni vizsgálata, és több hónapos kihelyezése üvegkoporsóban a hívek elé a rotondói jubileum legjelentősebb ünnepe lesz. Ahogy a katedrálisok korában, a középkorban fogalmaztak volna: elevatio, felemelés, felmagasztalás. Talán előzménye lesz ez az elevatio az úgynevezett translatiónak, az ereklyék ünnepélyes átvitelének: Pió atya szenthez illő végleges nyughelye kialakításának.

Kovács Gergely

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu