Uj Ember

2008.02.03
LXIV. évf. 5. (3103.)

Megjelent
a Testvérek
februári száma!

Főoldal
Címlap
A legkisebbek felebarátai
A püspöki kar körlevele a megszentelt élet napján
Lelkipásztori napok Egerben
Vallásközi párbeszéd - a jogtudós szemével
Erdő Péter bíboros római előadásai
Zéró toleranciát az életvédelemben!
Lelkiség
Evangéliumi bölcsesség
Szentírás-magyarázat
Legyetek valóban boldogok!
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XXXVI. rész)
LITURGIA
Életige
Február
A hét szentjei
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
A beteg ember nem válhat árucikké!
Harmos Flórián sebész főorvos az egészségbiztosítási törvényről
Túlélésünk esélyei
Tavaly óta felgyorsult a népességfogyás
Lapszél
Egyszer már felrobbantották a Nemzetit
Élő egyház
A Vatikáni-Magyar vegyes bizottság munkájáról
Erősebb a hazugságnál...
A verbita szentek éve
Fenntartható, emberi és keresztény
Hálaadás Mátraverebély-Szentkúton
"Apró segítség a gyermekeknek"
Karitatív gyűjtés március végéig
Taizéi imaóra Esztergomban
Ervin Gábor emlékezete
Kedves Olvasóink!
Élő egyház
A milánói bíboros levele az elvált hívekhez
"A szegények várják az üdvösség üzenetét"
A jezsuita generális a küldetéséről
Világszerte tüntettek az élet védelmében
Fórum
Világhírű egyházjogász, vezető főpap volt
Részlet Serédi Jusztinián végrendeletéből
Várólisták
Tűnődések a hétről
Könyvespolcra
Piarista rendtörténeti kiadványok
Az Olvasó írja
Keresztények és közügyek
Fórum
"A negyedik fogadalom"
A Jó Pásztor szellemében a rászorulókért
"Álmodott az Isten, és az álom én vagyok"
Egy hivatás születése
Az ujgurok és jugarok földjén
Fórum
Szalézi Szent Ferenc követői
Médiamunkatársak elismerése
Felnyitják Pió atya koporsóját
Közös pont
Ifjúsági istentisztelet Budapesten
Az egység gyümölcse
Megnyitották a Biblia évét Debrecenben
Fórum
Februári imaszándékok
Mérleg: a kereszt
Ifjúsági imaest szerzetesekkel
Ifjúság
Küldetés az élet sűrűjébe
Őszintén a hivatásról
Iránytű - hivatáskeresők kurzusa
Don Bosco öröksége
Rendalapítójuk halálának 120. évfordulójáról emlékeztek meg a szaléziak
Séta utca
Török szent
Kultúra
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008
A Mediciek fénykora
Élet és művészet a reneszánsz Firenzében
Keleti kereszténység és művészet
Művészetelméleti és zománcművészeti szimpózium Kecskeméten
Tíz mondat a búcsúzásról
"Hangképes" interjúkötet
Rév Lívia portréja
Úszó
Paletta
Fórum
Egy nemzetközi hírű gyűjtemény
VESZÉLYEZTETETT ÉRTÉKEINK (4.)
A Habsburgok eredetének nyomában - Elő-Ausztriában
Mozaik
Orgonamegáldás Pécsett
Jézus bemutatása a templomban
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Farsangi bál Budán
Szabari szobrok, keresztek
A Hajógyári-szigeten

 

Túlélésünk esélyei

Tavaly óta felgyorsult a népességfogyás

A népesedési helyzet alakulása az első számú nemzeti sorskérdés, hiszen ettől függ túlélésünk. Egészséges társadalom sem képzelhető el nagy létszámú fiatal nemzedékek nélkül, a családokról nem is beszélve.

Mindez természetes annak, aki képes nemzetben gondolkodni és van élménye a családról. Akinek ez nem adatott meg, fel sem tudja fogni a problémát. "Van munkaerő bőven a világban." Naponta hallani ilyen és hasonló megjegyzéseket. Pedig a helyzet súlyos.

Tavaly az előző évhez képest tovább romlottak a mutatók, vagyis felgyorsult a népességfogyás. A KSH az első 11 hónapról közölt adatokat. Eszerint a megelőző év hasonló időszakához képest 2538-cal kevesebb gyermek született, 700-zal többen haltak meg és 3770-nel kevesebb házasságot kötöttek. A természetes fogyás 31 410 fő volt, vagyis egy év alatt egy kisváros lakossága tűnt el a magyar térképről. A folyamat évtizedekkel ezelőtt kezdődött, először 1981-ben fordult elő, hogy többen haltak meg, mint születtek.

Az utóbbi években a válások száma meghaladta a házasságkötések számának felét. Mivel a felmérések azt bizonyítják, hogy a legtermékenyebb együttélési forma a házasság, demográfiai szempontból is aggasztó az élettársi kapcsolatok számának növekedése a házasság rovására. Még szomorúbb, hogy a kettő együtt is csökkenést mutat, vagyis nő a magányosan élők száma.

Ha az okokat keressük, első helyen az európai kultúra válságát kell említenünk. Ennek sok tünete közül csak egyik a népességfogyás. Nem egészségesek azok a társadalmak, amelyek nem képesek önmagukat reprodukálni. A fenti adatok igazolják, hogy ez ránk is érvényes, a sajátos magyar társadalmi és politikai viszonyok miatt fokozott mértékben. Ha az okokat közelebbről nézzük, az értékek és normák szerepének csökkenését kell látnunk. A házasság és család intézménye elvesztette tekintélyét, sérthetetlenségét. Az egyéni törekvések, az elhúzódó tanulás, a karrierépítés szempontja erősebb a gyermekvállalás szándékánál. A munkahelyi elfoglaltság és a családi kötelezettségek egyre kevésbé egyeztethetők össze. Végül - sajnos az okok között nem az utolsó helyen - ott van a példa szerepe, a szokás, a divat, a "más is így él" szemlélet.

Mit lehet tenni és kinek, hogy változzon a helyzet? Egyáltalán lehet-e befolyásolni a folyamatot? Valószínüleg kevésbé, mint szeretnénk, de akár lehet, akár nem, mindent meg kell tennünk, amire képesek vagyunk. Azért is, mert a kiszámíthatóság bizonytalan. A demográfia történetében előfordult, hogy a várt irány helyett meglepő fordulatot vettek a folyamatok,. (például a XlX. században az úgynevezett demográfiai átmenet jelensége).

A megoldás - vagy, ha szerényebbek akarunk lenni, a megoldási kísérlet - kettős lehet. Egyrészt politikai, másrészt társadalmi. A kettő kiegészíti egymást. Ha a politikai döntéshozóknak helyes képe van az emberről, családról, társadalomról, akkor intézkedéseikkel képesek kiszámíthatóvá tenni a családi életet, megteremteni a gyermeknevelés biztonságát és mozgásteret adni azoknak a közösségeknek és intézményeknek, melyek alakítani tudják a társadalmi tudatot.

Ez utóbbiak között első helyen nyilván a gyermeket nevelő család áll. Elsősorban a szülők magatartásától függ, milyen felnőtt válik a gyerekből. Az iskola nevelő hatása sem elhanyagolható. Ehhez persze vissza kell adni a pedagógus tekintélyét és felkelteni a pedagógushallgatókban a felelősséget. A közgondolkodást azonban leginkább a média képes alakítani. Itt lenne a legtöbb tennivaló. Az egyházi közösség társadalmi feladata, hogy normát adjon. Az ifjúsági és házas közösségek tagjai ezen túl példát is kapnak egymástól.

Ha azt állítjuk, hogy a probléma gyökere az értékvesztésben, de legalábbis az értéktévesztésben van, akkor a megoldás a helyes értékrenddel bíró ifjúság. A fiatalokat személyes hitük és a Gondviselésbe vetett bizalmuk teszi alkalmassá a jövő alakítására. Ha vannak ilyen fiatalok, bízhatunk abban, hogy az elöregedő, reményvesztett magyar társadalomból gyermekszerető, derűs világ lesz.

Harrach Péter

Az Országgyűlés alelnöke

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu