A beteg ember nem válhat árucikké!

Harmos Flórián sebész főorvos az egészségbiztosítási törvényről

A lourdes-i jelenések napján, február 11-én emlékezünk meg a betegek világnapjáról. S éppen ezen a napon kerül ismét a Parlament elé az egészségbiztosítási törvény, amelyet a köztársasági elnök nem írt alá, hanem hiányosságai miatt visszautalt a képviselők elé. A szocialista és leginkább a szabaddemokrata képviselők azt állítják, a köztársasági elnök nem talált alkotmányos kifogást. A jogi vita és huzavona közepette a törvény megszületését erőltető parlamenti többség már régen szem elől veszítette a beteg embert. Harmos Flórián sebész főorvossal a legfontosabb szemszögből, a beteg ember érdekeit szem előtt tartva beszélgettünk a törvény elfogadhatatlanságáról.

"Nincs semmi biztosíték arra, hogy a törvény alapján mindenki a szükséges és megfelelő szintű ellátást kapja"

- A köztársasági elnök úr kifogásaival maradéktalanul egyetértek. Ez a törvény rendkívül hiányos, ezért ebben a formában veszélyezteti az emberek egészségügyi biztonságát. Mindenki egyetérthet abban, hogy egészségügyi reformra szükség lenne, de ezt a változtatást nagy hiba diktatórikus módon eldönteni. Társadalmi egyeztetésre lenne szükség a szakmai szervezetek s talán még az egyházak bevonásával is - hiszen ez utóbbiak számos egészségügyi intézményt működtetnek.

A törvény - ez az alapvető hibája - nem biztosít mindenkinek egyenlő lehetőséget az egészségügyi ellátáshoz, végső soron az egészséghez. S ez alapjában mond ellent az emberi méltóságnak. Az egészséget árucikké fokozza le. Akinek pénze lesz, minden szintű ellátásban részesül, a szegényebb ember ezzel szemben nem.

Az ország többsége a szegényebbek közé tartozik...

- Lesznek olyan szakterületek, olyan költséges eljárások, amelyeket az emberek többsége képtelen majd megfizetni. A biztosító pedig nem vállalja ezek fedezését, mert a megkötött biztosítás nem terjed ki rá. Ugyanis a biztosító az emberek anyagi helyzete szerint különböző kategóriájú biztosításokat köt. Ezért mondom, a törvényben semmi garanciája nincs annak, hogy mindenki a betegségének megfelelő ellátást kapjon.

A több biztosítós, üzleti alapon működő biztosítási rendszer szinte az egész világon megbukott már. Európában majdnem mindenütt visszatértek az állami biztosítóhoz. Szomszédaink közül Szlovákia bevezette ugyan, majd igen rövid időn belül eltörölte.

Az alapbiztosítási szintet nevezhetjük-e katasztrófa-ellátásnak, amely a közvetlen életveszély elhárítására szolgál, de utána semmi többet nem ad? Hol van akkor még a gyógyulás, az egészség helyreállítása? S úgy néz ki, az ország lakosságának többségével ilyen szintű szerződést kötnek a biztosítók.

- Valóban ez várható. A Fidesz-kormány idején bevezették a családorvosi ellátás reformját. Az - úgy tűnik - jól működik. Ez képezné majd az alapellátást, az alapbiztosítást, amely ma mindenkinek alanyi jogon jár. A második szintű biztosítást a szakvizsgálatok jelentik - ez már kategorizálva lesz: az adott biztosítási szerződés alapján ki mire jogosult. A harmadik szint a kórházi ellátás, ahol pedig igen nagy gondokat látok.

Az egészségügyi reformnak nevezett folyamat eddig is az ágylétszámok jelentős csökkenésével járt, miközben egész Európában talán a magyar nép a legbetegebb. A lesújtó statisztikai adatok ismertek: szív- és érrendszeri, illetve daganatos betegségek esetében mi vezetjük az európai rangsort.

Ha valakivel biztosítást kötnek, azt adott rendelőintézethez és kórházhoz kötik. Ez kényszerpályát, elszemélytelenedést jelent, amikor pedig a beteg-orvos kapcsolatban éppen a bizalomnak jut kiemelt szerep. Miközben a szabadságjogok korlátlan kiszélesítéséről harsognak, egyre inkább szorul körülöttünk a hurok.

- A "reformintézkedésekkel" a bizalmi helyzet vész el. Eddig biztosított volt a szabad orvosválasztás lehetősége, az új rendszerben ez nem lesz lehetséges. A családorvos nem tudja majd a beteget a megfelelő helyre irányítani, vagy ahová a beteg szeretné, mert a biztosító nem finanszírozza, ha nincs szerződése azzal az intézménnyel, kórházzal. Tehát sok minden jelzi, kidolgozatlan a törvény, amelyet nem szabadna megszavazni!

Hozzá kell tennem: nem vagyok kategorikusan biztosítóellenes. Több-biztosítós rendszert is létre lehetne hozni, de a betegek érdekét szem előtt tartó megfelelő biztosítékokkal.

Láttam egy karikatúrát: az operáló orvos fölteszi a kezét a nyitott hasú beteg mellett: eddig tartott a biztosítás.

- Igen, ez a realitás. Fönnáll az esélye, hogy betegek maradnak ellátatlanul a több-biztosítós rendszer mai formában való bevezetésével. Nincs semmi biztosíték arra - hangsúlyozom újra -, hogy a törvény alapján mindenki a szükséges és megfelelő szintű ellátást kapja.

És a rehabilitáció? Mi lesz a közvetlen életveszély elhárítása után?

- A mai kórházi helyzet és ágylétszám nem teszi lehetővé, hogy egy beteget tartósan - hiába lenne indokolt - kórházban tartsunk. Ugyanakkor az otthoni beteggondozási szolgálat nincs kiépítve. Az egynapos sebészeti ellátást favorizálják a reform keretében. Ennek azonban az a feltétele, hogy az otthoni ápolási szolgálat jól működjön. Ennek még nyoma sincs.

Megértem a kormányzat szándékát, hogy csökkenteni kellene az egészségügyi kiadásokat. Az egészségügy valóban igen nagy pénzöszszeget igénylő ágazata az államgazdaságnak. Lehetne ésszerűsíteni, átcsoportosítani, de lassúbb ütemben, szakmai szempontból alaposan átgondolva.

Az egész társadalmat - a betegeket, minket, orvosokat is - sokkszerűen érte a kórházleépítés. A több- biztosítós rendszer bevezetésével további sokk érné a betegeket és minket is.

Mindez azt jelenti, hogy az Ön által is említett, a magyar népességre jellemző szomorú egészségi helyzet a több-biztosítós rendszer bevezetésével nem javul?

- Sőt, ellenkezőleg, tovább fog romlani. A biztosítás - mondjuk ki őszintén - mindig a biztosítónak üzlet. Az egészségügyi biztosítással a biztosító mindenképpen haszonra akar szert tenni. Ez az érdeke. Márpedig az egészség nem üzlet! Ezért kellene, hogy az egészségmegőrzés, a gyógyítás állami feladat maradjon.

A külön szolgáltatásokat pedig fizesse meg, aki tudja.

- Erre ma is találunk példát. Vannak olyan biztosítók, amelyek - külön összegért - külön szolgáltatást nyújtanak betegeiknek. Ez természetesen nem érinti az egészségügyi ellátást, hanem az egyéb szolgáltatásokat: a hotelszerű ellátást, az egyágyas szobát, stb.

CT-vizsgálatra már ma sem juthat el bárki.

- Ez így van. A pozitron emissziós tomográfia például egészen új vizsgálati módszer. A daganatdiagnosztikában ez jelenti a csúcstechnikát. Magyarországon két ilyen készülék működik, Debrecenben és Budapesten. Ezen vizsgálatra a beutalókat külön bizottság állapítja meg. De tehetős magánemberek kétszázötvenezer forintért kérhetnek maguknak ilyen vizsgálatot. Ennyit azonban aligha tud mindenki kifizetni. S bizony előfordult, hogy valakinek javasolta a vizsgálatot a kezelőorvosa, a bizottság azonban elutasította.

Ezzel azt kívánja mondani, a több-biztosítós rendszerrel az anyagi helyzet, s nem az orvos-szakmai szempontok döntenek majd elsősorban a gyógyításban?

- Sajnos egyre inkább így lesz. Magyarországon a lakosság egyharmada tartja el a kétharmadot. Szegény társadalom vagyunk. A szegényebb vagy az idősebb emberekkel a biztosító nem szívesen köt szerződést, hiszen semmi hasznot nem húzhat belőle. Minden biztosítás úgy működik: ha kisebb a kockázat, alacsonyabb, ha nagyobb a kockázat, magasabb a biztosítási összeg. A kockázat az idősebb és a már eddig is beteg embereknél sokkal nagyobb, mint például egy fiatalembernél. Márpedig a szegény, idős ember a nyugdíjából él. Hogyan kérhetne tőle a biztosító magasabb összeget? Képtelen kifizetni. A fiatal, huszonöt éves, kisebb egészségi kockázatot jelentő, jól kereső ember biztosítási összege ezzel szemben lényegesen alacsonyabb. Ezt jelenti az üzleti alapú biztosítás! Ezt nem szabadna bevezetni, mert éppen a leginkább rászorulók kerülnének igen hátrányos helyzetbe!

Ők milyen ellátást kapnak?

- Nagy valószínűséggel minimumbiztosítást köt velük a biztosító, s hogy ezért mit tudnak nyújtani, azt a biztosító emberei határozzák majd meg. De hogy teljes körű biztosításuk nem lesz, az bizonyos.

Ide tartozik, hogy a gyógyszerek ára ma is igen magas már. Mi várható ezen a téren?

- Praxisomban gyakori tapasztalat, hogy amikor a betegnek felírok valamilyen gyógyszert, megkérdezi tőlem, mennyibe kerül, majd közli: ne írjam fel, úgysem tudja kiváltani. S továbbhullámzik a probléma. A gyógyszer-támogatási összegeket a társadalombiztosítás egyre csökkenti, s ha a gyógyszerkassza is átkerül az üzleti biztosítók kezébe, a betegek a gyógyszerükhöz sem jutnak majd hozzá. És ez várható.

Szöveg és fotó: Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu