Fenntartható, emberi és keresztény

A lelkipásztori és teológiai Napokon korunk fogyasztói társadalmának megítélése és a sajátos keresztény alternatíva lehetősége volt a témánk. Napjainkban az egyén és a világ közti kapcsolatok összefonódásának felgyorsult növekedését láthatjuk ("globalizáció"). E régi-új fogalomra jellemző, hogy attól függően érzékelik különbözőképpen, hogy a nyertes vagy vesztes oldalán áll a szemlélő. A hatására jelenik meg a marginalizációnak hívott folyamat, mely megtagad lehetőségeket és eredményeket a "periférián" élőktől - és megad a "centrumban" lévőknek. Növekvő lemaradás látható a földrajzi és szociális értelemben vett periférián, és a felületen megjelenik a nyílt agresszivitás, a kultúrák találkozása nyomán az értékrelativizmus - a posztmodern -, mely úgy értelmezi a világot, hogy a hagyományok, kultúrák, hitek, "igazságok" relatívak. Nagybetűs, mindenkire és mindenhol érvényes "Igazság" ennek megfelelően nincs is. Sőt, mivel a történelem pusztító harcai a fenti történelemben keletkezett különbségekből "adódtak" és így károsak, ezért meg kell szabadulni tőlük. Helyettük teremteni kell értéket, jobban mondva megadni mindennek ugyanazt a relatív értéket. Milyen a mai globális kultúra? Azonnali eredményt hirdető és váró, fogyasztói gondolkodás: "annyit érsz, amennyit venni tudsz". Meggyengültek az emberi növekedés keretei, a család, az egységes és átlátható kultúra, a vallási és civil közösségek.

A jövő értékmegőrzése kérdéssé válik, a jelen társadalmi, gazdasági "növekedés" korlátai egyre világosabbak. Milyen e kultúra "közérzete"? Az ismeretlen és idegen immár kikerülhetetlen, és ez bizonytalanságérzetet, újfajta félelmeket vált ki a tömegekből. Magyarországon nehezíti a helyzetet, hogy szétszakították a társadalmat. Mivel a múlt nincs "kibeszélve", ezért nincs se konszenzus a múltról, se közös kiindulópont a jövőre. Ez gyengíti a civil társadalmat, felerősíti a felelősség áthárítását a jó/rossz vezetőkre. Így nem lehetséges az egyén és közösség méltóságára építő jövő. A közös normák iránti bizalom gyengülése (anomia) okozta űrt a felerősödött individualizmus, egyéni fogyasztás maximalizálása igyekszik kitölteni. Mivel ez nem elégíti ki az embert, növekszik a stressz, depresszió, romlik egészségi állapotunk. Társadalmi állapotunk romlását jelzi, ahogy a társadalmi szolidaritás és kohézió helyett a fogyasztói önzés dominál.

Van-e alternatíva? Mintha csak a csendes, reményvesztett bosszankodás ("úgyse tehetünk semmit") és bezárkózó, csak a múltba tekintő elittudat ("bezzeg régen") között lehetne választani. Az egyszerű megoldások utáni vágy sok helyen e második út, a kulturális, vallási vagy politikai fundamentalizmus malmára hajtja a vizet. A válaszhoz tudnunk kell, hogy mi nem lehet a kompromisszum tárgya az egyház számára. Ilyen a világos és radikális küldetésünk: az evangélium hiteles megélése és eljuttatása minden jó szándékú emberhez. Hasonlóan nem kérdőjelezhető meg az ehhez vezető utunk, a Szentírás emberképéből adódó emberi méltóság tiszteletben tartása, az ebből következő feladat, amit a szolidaritás, a közös felelősség az igazságért fejez ki, illetve a stabil értékalapon álló dialógus. Jezsuita szóhasználattal: nincs igazi hit-szolgálat az igazságosság előmozdítása, a kultúrákba való beágyazódás és a más vallások és kultúrák tapasztalatai iránti nyitottság nélkül.

Döntenünk kell: szent maradékként gettóba vonulunk a bűnös világ kizárásával, vagy integráló, nyitott közösségként élünk. Reagálunk csak, vagy tudunk proaktív módon irányt mutatni a keresőknek és cselekedni minden jóakaratú emberrel? Világfájdalmat sugárzunk, vagy életigenlő tenni akarást? Magánügynek tekintjük a hitet vagy a közösségi elköteleződés kérdésének? Beleszürkülünk a világ rohanásának a követésébe, a folyamatos megalkuvásokba, vagy egyszerűen értékeinket komolyan véve elkezdjük élni azokat? A jó döntés eredménye a keresztény alternatív társadalom lehetősége.

Forrai Tamás Gergely SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu