|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Evangéliumi bölcsesség Évközi 4. vasárnap - Mt 5,1-12a Az idei A évben a negyedik évközi vasárnap evangéliuma a nyolc boldogság, a hegyi beszéd kezdete. Boldogmondásokat az Ószövetségből is ismerünk, elsősorban a bölcsességi irodalomból. Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után... Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, aki tehetett másnak rosszat, de nem tett. Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt közösségben - írja például Jézus, Sirák fia (31,8-11). Mennyire mások Jézus boldogmondásai! Az Ószövetség bölcsei olyan embereket dicsérnek, akiknek magatartása mintegy magában hordja jutalmát, s kiváltja a hívő közösség megbecsülését. Jézus boldogmondásaihoz eszkatológikus, vagyis a végidőkben teljesedő ígéretek kapcsolódnak. Az evangéliumi szöveg magyar fordításából ez nem mindig villan elő. A görög szövegből nyilvánvaló, hogy akik (most) sírnak, azért boldogok, mert "majd megvigasztaltatnak". Ezek a rendre jövő idejű állítmányok ugyanakkor mindig Istenre utalnak. A sírókat Isten fogja megvigasztalni, az irgalmasoknak ő irgalmaz, a békességszerzőket ő nevezi majd fiainak - az utolsó ítéleten. A szelídek sem azért "boldogok", mert már itt birtokukba vehetik a földet. A "föld" szó ebben a mondatban az ígéret földjére utal, s az az örök boldogságot jelképezi, amelyet majd a végső beteljesedéskor nyernek el örökségképpen a szelídek. De ha már most tudják ezt, akkor mindennek előre örvendezhetnek, könnyebb szívvel viselik szomorúságukat. Jézus nyolc boldogmondása közül csak az előzőhöz, meg a nyolcadikhoz kapcsolódik jelen idejű ellentételezés: a lélekben szegényekről meg azokról, akiket üldöznek az igazságért jelen időben mondja Jézus, hogy "övék a menynyek országa", s itt nem a mennyországra, az örök üdvösségre gondol, hanem az Isten országára, amely itt a földön is jelen van, már most birtoka lehet annak, aki nem ragaszkodik a föld javaihoz. A nyolc boldogmondás nem nyolc különböző embercsoportra utal, hanem ugyanannak a közösségnek jellemzése. Némelyik erkölcsi minőséget jelöl meg, melynek kialakításán Isten kegyelmével munkálkodhatunk. Ilyen a szelídség, a tiszta szív, az irgalmasság, ilyen a békességszerzők lelkülete. Más boldogmondások viszont olyan élethelyzetre utalnak, amelyeket nem magunk választunk, Jézus sem arra biztat, hogy törekedjünk rá. Ha azonban Isten s a felebarát szolgálata közben egyszercsak azon vesszük észre magunkat, hogy üldözés szakad ránk vagy szegénységre jutottunk, akkor nem kell kétségbeesnünk, sőt, ragyogó szemmel gondolhatunk rá: most rajtunk is beteljesedik Jézus ígérete. Jelenits István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|