|
|
ÁLMODIK A MÚLT Ahol a gyermek Bethlen Gábor is lakott... "Ezen kastély különböző korszakok műve, mindenik kor épített, toldott-foldott rajta" - írta Orbán Balázs. A lenyugvó nap minden alkonyatkor éppúgy megcsodálja a szárhegyi Lázár-kastély kőcsipkéit, mint az erre járó utazó. Nem véletlen ez, hiszen ez a pártázatos reneszánsz kastély a XVII. századi Erdély egyik legvonzóbb hajléka. "A legkorábbi lakótornya 1450-ből való - írja ismertetésében Vofkori László. - Három sarokbástyája szabályos négyszög alakú, a negyedik hétszögű. Déli falának közepén kiugró emeletes kapubástyának nevezett boltíves bejáraton juthatunk be a kastély udvarába. A bejárat két oldalát díszesen tagolt pártázatos, fülkés díszítésű, reneszánsz ízlésű fal köti össze a sarokbástyákkal. Az egykori nyomai ma is kivehetők." A romos kastélyban járva, és emlékező kövei között emlékeket idézve, szép lírai vallomásában Orbán Balázs ekként foglalta össze az itt szerzett benyomásit az 1870-es években: "A múlt egy zárt könyv, melynek csak egyes sorait tudja kibetűzni az észlelő, a többit csak sejtelme sugallja. Katonának azon néhány szava, hogy »ez erős vár (arx) a beütő moldovaiak és tatárok nem egy ostromával daczolt« a feltevéseknek egy egész sorát engedi meg, s ki e romokra ülve visszamereng a múltra, képzeletében előteremtheti a Mihály vajda hondúló csapatját megsemmisítő harczát a Szármánytetőre gyűlt gyergyói székelyeknek; képzeletben maga elébe állíthatja Akton dühös ostromát, midőn 150 székely hős a végletekig oltalmazta e falakat, s ha győzni nem is, de Zrínyi hősies önfeláldozásával meghalni tudott. És kitekintve a térségre, felelevenítheti azon másik magasztos harczot, midőn 1658-ban a Gábor Deáktól vezetett 250 székely hős 3000 moldovait győzött le, annak felét az ott domborodó Tatárhalom alá temetvén. Minden kő, minden hant régi dicsőség és hősiességről beszél itt, s hidegen maradhatna-e a késő ivadék ott, hol a nagy ősök dicső tetteinek emléke él; békén tudná-e hordani a szolgaság vasjármát ott, hol elődei szabadok és a szabadságban oly dicsők voltak; érzéketlen tudna-e lenni e helyen, melyet a nagy Bethlen Gábor léptei szentesítének? Ennyi szent emlék, de maga a kastély építészete is megkívánja, hogy annak képét mellékeljem." Én sem tehetek másként, mikor az ott készült, a homlokzati rész egyik felét bemutató képet ide teszem azzal a jó tanáccsal: aki erre jár, az okvetlen időzzék el itt néhány órát. Móser Zoltán
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|