Újmisések odaadó indítója

Szalai János tanár úr köszöntésére

Olyan csendesen és szerényen, ahogy mindig is élt közöttünk, úgy ünnepli gyémántmiséjét Szalai János címzetes prépost, nyugalmazott teológiai tanár. Hatvan év papi szolgálatáért ad hálát - mi, hívei, volt tanítványai pedig lélekben vele együtt mondunk köszönetet hat évtized hiteles papi életéért. Alighogy pappá szentelték, nehéz idők következtek a magyar egyházra. Beszélhetünk kemény vagy puha diktatúráról, de a diktatúra adott volt. Voltak papok, akiket az új körülmények megbénítottak vagy elnémítottak, mások csendes következetességgel dolgoztak, keresték azokat a területeket, ahol az evangélium hirdetésére megvethették lábukat, mélyültek és építették a holnap egyházát. Szalai János közéjük tartozott. Apró falvak vagy kisváros káplánjaként mindig felismerte, éppen mit kell tennie, kitartó munkájával megszerezte teológiai diplomáját, a kemény diktatúra alatt is utat talált gimnazistákhoz, fiatalokhoz.

A győri szeminárium tanáraként, egy ideig elöljárójaként 1961-től kezdődően több mint negyed évszázadon át nagy szeretettel, odafigyeléssel tanította, nevelte a dunántúli egyházmegyék nagy része számára az elkövetkező papi nemzedéket. Rengeteget dolgozott azon, hogy a magyar papnevelés, amennyire a körülmények engedték, a II. vatikáni zsinat szellemében megújulhasson. Bár fundamentálteológiát és dogmatikát tanított, mégis mindig talált alkalmat arra, hogy formálja egyházképünket és jövőbe mutató pasztorációra hangoljon bennünket. Előadásaiban újra meg újra szó került arról, amiről akkor nem volt ajánlott beszélni: a közösségek, a világiak együttmunkálkodása fontosságáról. Tekintély volt számunkra, felnézhettünk rá, de amikor délutánonként átmentünk hozzá a lakására - mindig volt ideje számunkra - idősebb testvérünkként beszélgetett velünk, megnyílhattunk előtte, közvetlen szavaiból erőt és tisztánlátást meríthettünk.

Ritkán sikerül találkoznunk, de akárhányszor meglátogathatom, ma is erőforrás számomra az a látás, amit hordoz. Nyolcvanhárom évet megért gyémántmisés pap tanárunk a sajtón keresztül naprakész az információkkal, együtt él egyházunkkal. Panaszos szót nemigen hallok tőle. Ma is szemmel tart bennünket ugyanazzal a szeretettel, mint kispap korunkban tette. Örül örömeinknek, bánkódik kudarcaink fölött. Aggódva figyeli, megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a hivatásébresztés, hivatásgondozás, a papi utánpótlás érdekében. Bárcsak mindnyájan tudnánk úgy együtt lélegezni egyházunkkal, mint amilyen fiatalos érdeklődéssel Tanár úr teszi!

A szülő idősödve is minta gyermekei számára. Gyémántmisés tanárunk mindannyiunk példaképe lehet. Pozitív látásával szüntelenül ösztökél bennünket: maradjunk a remény emberei.

Bíró László püspök

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu