Szentírás-magyarázat

A hitetlenség akadálya az üdvösségnek

Évközi 14. vasárnap - Mk 6,1-6

Az evangéliumi szakaszunkat megelőző hosszabb szövegegységben (4,55-től 5,45-ig) Márk Jézus csodatetteiről, valamint a vérfolyásos aszszony és a zsinagógai elöljáró (Jairus) hitéről tudósít - most pedig befejezésként Jézus családjának és felnevelő városának hitetlenségéről ad képet.

A szakasz a körülmények tipikus rajzával kezdődik (vö. l,21; 3,1): Jézus egy szombati napon elmegy a zsinagógába, és tanít. A hallgatók csodálkoznak, majd megbotránkoznak. Egy általános és két konkrét kérdés érzékelteti a názáretiek "reakcióját". "Honnét vette mindezt?" Kérdésükben - amely később János evangéliumában talál visszhangra: "Hogy mondhatta, hogy a mennyből szálltam alá?" (6,42) - a hallgatók kénytelen-kelletlen ugyan, de felismerik: Isten Fia áll előttük. Azután egészen konkrétan egyrészt bölcsessége és csodatettei, másrészt származása után kutakodnak. Márk világossá teszi, hogy a názáretiek nagyon jól tudják, mit tanított és tett Jézus, hogy ismerik az evangéliumot, ugyanakkor azonban rájuk is áll: néznek ugyan, de nem látnak, hallanak ugyan, de nem értenek, nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek" (vö. 4,12).

Ami pedig származását illeti, az evangélista megvallja: az istenfiúság Jézus emberségéhez kötődik, "Isten embere" egy a názáretiek közül. Az egyiket nem lehet kijátszani a másikkal szemben. A Jézusnak szegezett kérdéseknek az lesz az eredménye, hogy "földijei" megbotránkoznak benne, a "vagy-vagy" alternatívájába ütközve hajótörést szenved a hitük, "megbotlanak" (4,17). Ezzel egyidejűleg azt mondogatják: "Hogy jön ahhoz e falubeli ács, hogy Isten nevében beszéljen?" Így találkoznak Jézussal azok, akiknek a körében felnevelkedett. A Jézus ajkára adott közmondás ("Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában") újra hallható lesz János könyvében (vö. 4,44).

Az Ószövetség prófétái is ismerik már az e mondattal kifejezett tapasztalatot (vö. Jer 11,18-25). De az Újszövetség prófétáinak és keresztény misszionáriusainak sorsa sem lesz különb (13,1). A hitetlenség következménye, hogy Jézus egyetlen csodát sem tudott tenni köztük. A szigorú megállapítást azután Márk némileg enyhíti: "Csak néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel." Szakaszunk záróversében ("maga is csodálkozott hitetlenségükön") Márk figyelme kevésbé arra irányul, hogy "mit tud, mire képes Jézus", hanem sokkal inkább arra, hogy hallgatói és mai olvasói emlékezetébe vésse: a hitetlenség akadálya az üdvösségnek. Az evangélista ki akar mozdítani bennünket szokásaink és tapasztalataink kényelmes páholyszékéből, és meg akarja nyitni szívünket, hogy befogadjuk a Jézus meghirdette örömhírt.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu