|
|
|
|
Európa égető gondjai
Püspökkari titkárok záróközleménye
Harmincöt európai ország püspöki konferenciáinak főtitkárai június 24. és 28. között a szlovén fővárosban tartottak eszmecserét az európai földrésszel kapcsolatos kérdésekről keresztény szempontból. Magyar részről Veres András püspök-titkár volt jelen. Az ülés záróközleményét június 30-án hozták nyilvánosságra. A közlemény első része sorra veszi Európa sürgető problémáit, a második rész pedig azzal foglalkozik, hogy a püspöki konferenciák hogyan próbálnak ezekkel szembenézni. A földrész nagy problémái között a következőkkel foglalkoztak a ljubljanai értekezlet résztvevői: Európában nagy gondot okoz az Afrikából érkező ellenőrizhetetlen migráció és az erre fajgyűlölettel, irracionális módon reagáló csoportok és pártok magatartása. Belgiumban az engedély nélküli bevándorlók elfoglaltak negyven katolikus templomot, Bosznia-Hercegovinába pedig továbbra sem térhetnek vissza hazájukba a menekültek. A Kína és India hatalmas népességével való találkozás kezdi módosítani földgolyónk gazdasági és geopolitikai helyzetét. A migrációból származó túlzott pluralizmus félelmet kelt és kétségeket ébreszt az együttélés lehetőségei felől. De hogyan lehet pozitív irányba fordítani a népek keveredésének új valóságát? Az európai emberek számára ma nagy kihívást jelent az iszlám jelenlét. 1991-ben tizenkétmillió muzulmán élt Európában, ma a számuk elérte a harmincötmilliót. Egyedül Franciaországban ötmillió muzulmánt tartanak számon. 2001. szeptember 11-e, az iraki válság, a terrorizmus, a madridi és londoni merényletek, a karikatúrákkal szembeni heves tiltakozás után az iszlámmal való kapcsolat politikai jelleget öltött, és a muzulmánok ellenségesnek érzik az európai kultúrát. Az európai egység folyamatában az EU tagállamainak és intézményeinek felelőseire az a feladat hárul, hogy erősítsék meg a földrész identitását. Az egyházak arra keresnek választ, hogy milyen formában lehetne újra felvetni a keresztény gyökerek kérdését. A nagy társadalmi és politikai átalakulások láttán az európai emberek félnek a jövőtől, és az európai határozatokat az egyes országokban úgy élik meg, mint rájuk erőltetett parancsot. Az egyház és az állam kapcsolatának kérdésében a főpásztorok meglepődve állapították meg, hogy a kelet-közép-európai országok egyes püspökkari konferenciái még mindig konkordátumokkal, megegyezésekkel, az egyházak jogi elismerésével bajlódnak, holott azt gondolták, hogy ezek már régen megoldott kérdések. Több országban még régi és ellenséges magatartás uralkodik a hit nyilvános szerepének témáját illetően. Az egyházat a templomok falai közé akarják száműzni. Ezért egyes püspöki konferenciák sürgetik olyan laikusok felkészítését, akik vezető szerepet töltenek be a politikai életben és hozzájárulnak a demokrácia visszaállításához. A záróközlemény második része arra mutat rá, hogy a püspöki konferenciáknak az említett kérdések kapcsán közös és világos álláspontot kell képviselniük. A püspöki karok programjai arra emlékeztetnek, hogy ismét a középpontba kell állítani a hit, az evangelizálás, a katekézis, a lelkiség, az imádság és a szentségek témáját. (VR)
|
|
|