Harrach Péter

Tisztán látni - és nem mindent nézni

Sajtószabadság vagy médiaterror

(A Parlament idejének és energiájának javát aktuálpolitikai kérdéseknek szenteli. Most éppen a gazdaság állapota, a megbillent pénzügyi egyensúly és a miniszterelnök szavahihetősége a téma. A Tisztelt Ház figyelmének csak töredéke jut a társadalom alapvető problémáira és a nemzeti sorskérdésekre. Ezek aktualitása nem pillanatnyi, hanem folyamatos. Igaz, a hiteles és hatékony megoldás megfelelő eszmei hátteret és a részérdekeken való felülemelkedést igényel. Harrach Péter, a parlament alelnöke a napokban napirend előtti felszólalásában Sajtószabadság vagy médiaterror címen beszélt a médiából áradó, a gyermekeink egészséges fejlődését veszélyeztető hatásokról. Képviselői felszólalását - kérésünkre - az alábbi írásban foglalta össze Harrach Péter.)

A gyermek utánoz, így tanul. Nem mindegy, milyen mintát élünk eléje. A magyar gyerekek átlagosan naponta négy órán át nézik a televíziót, nyilvánvaló, hogy ez mély nyomot hagy bennük. A szereplők személyisége, világképe, értékrendje nem marad hatástalan.

Egy gyermek több ezer gyilkosságot lát felnőtté válásáig. Ennél is nagyobb kárt okoz az alakuló személyiségnek, hogy az erőszakot a konfliktuskezelés szinte egyetlen módjaként láttatják vele.

Nem kevésbé káros élmény a gyermek számára a személyességtől megfosztott durva szexualitás. Ennek következménye, hogy nem fogja tudni megfelelően értékelni az egyik legszebb emberi érzést, a szerelmet.

A gyermekek, sőt a társadalom egésze számára talán leginkább romboló azoknak a szereplőknek a kitárulkozása, akik normák nélkül élik az életüket. Az ő világuk jelenti a legrosszabb mintát.

A probléma tehát adott. Mi a megoldás? Sokan azt mondják, ilyen világban élünk, tudomásul kell vennünk. Valóban ilyen világban élünk - de nem kell tétlenül tudomásul vennünk. Akkor sem, ha tökéletes megoldást sehol a világon nem találtak még. Egy biztos: a felnőttek felelősség(érzet)ét kell erősíteni - a történet négy felnőtt szereplőjének felelősségét.

Első helyen áll a szülő. A leghatékonyabb - bár nem elégséges - védelmet nyújtó amerikai megoldás is a szülőre épít. Neki van lehetősége arra, hogy készülékéről - egy megvásárolható eszköz segítségével - törölje a gyermeke számára káros hatású, kódolt műsorokat. (Az Európában használt rendszer erre nem alkalmas.) A magyar médiatörvény alapján használt korosztályi jelölés is a szülőnek szól. Mindez helyes is, hiszen a gyermek neveléséért elsősorban a szülő felel. A problémát megoldani azonban a szülő egyedül nem képes. Nemcsak azért, mert éberségénél az esetek többségében nagyobb a kíváncsi gyermek találékonysága, hanem azért is, mert a szülők olyanok, mint a magyar társadalom általában...

A második felelős a médiahatóság. Róla is azt kell mondanunk, hogy olyan, mint a magyar hatóságok általában: erélytelen.

A fő felelősség azonban a műsorkészítők vállán van. Be kell(ene) látniuk, hogy a gyermek érdeke szent. A nézettség szempontja csak ezután következhet. Aki ezt nem látja be, azzal be kell láttatni - akár a törvény szigorával.

Végül ki kell mondanunk, a törvényhozók sem mentesek a felelősségtől. A médiatörvény problémája nem csupán az, hogy nem tartják be. A törvény, sajnos, önmagában is gyenge. Mielőbb módosítani kell.

Természetesen a jogalkotási és hatósági feladatok teljesítése mellett nem mondhatunk le azok munkájáról, akik képesek a társadalmi tudatot, a közgondolkodást alakítani. Ilyenek például az egyházi közösségek tagjai.

Közös munkájuk, határozott fellépésük - és ebben szülőként, nagyszülőként, keresztény értelmiségiként és politikusként magam is osztozom - eredménye lehet, hogy a televízió és az internet ne fenyegetettséget jelentsen gyermekeink számára, hanem behozza a gyerekszobába a természet és az emberi lélek szépségeit, az emberi alkotások gazdagságát.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu