|
|
SZENT AZ ÉLET Életvédelem és jog Beszélgetés Jobbágyi Gábor professzorral Az életvédelem nem egyik vagy másik tudományág szakterülete, hanem olyan össztársadalmi probléma és feladat, amelyhez számos tudományág képviselője szólhat hozzá illetékesként. Köztük az egyik legismertebb Jobbágyi Gábor professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a polgári jogi tanszék vezetője, és a Pacem in Utero Egyesület elnöke, akinek több könyve, tudományos írása, alkotmánybírósági beadványa behatóan foglalkozik az életvédelem kérdéseivel. - Több mint húsz éve dolgozom az életvédelem ügyéért, ennek ellenére sem tekintem magam "hivatásos életvédőnek". A hivatásosság, a professzionalitás az én szememben ugyanis nem csak azt jelenti, hogy valaki szakemberként ért az adott témához, hanem azt is, hogy ezt a szakértelmet az illető közösség, a társadalom el is ismeri. Ez azonban teljességgel hiányzik. A társadalom szemében inkább afféle lelkes amatőröknek tűnhetünk. Ma csakis azokat tekintik profinak, akik pénzt kapnak a tevékenységükért függetlenül attól, hogy az adott munkát milyen színvonalon végzik. Tudományos munkái, alkotmánybírósági beadványai nyomán a szakmában jelentős hírnévre tett szert. Ez az elismerés nem elég? - Részt veszek a tudományos életben, számos publikációm, több könyvem jelent meg, sikeresek voltak az alkotmánybírósági beadványaim is. De ezt csak a szűkebb szakma értékeli. Az ő részükről valóban kaptam elismeréseket, így a jogtudományi munkám során hátrány nem ért életvédő tevékenységemért, sőt, több neves kolléga kitüntető véleményt nyilvánított. Megítélése szerint lehet-e a magyar életvédelmet pusztán jogi szempontok érvényesítésével előbbre vinni? - Határozott igennel kell válaszolnom. Huszonöt éve mindig a jogi lépésekre helyeztem a hangsúlyt, miközben nem tagadtam az erkölcsi, politikai, demográfiai, szociális lépések fontosságát sem. Csakhogy a társadalom életét meghatározó mértékben szabályozza a jogrend, így ha itt bármily csekély javulást sikerül elérni, ennek a gyakorlatban nagy hatása van. Ezenkívül a jogi kezdeményezéseknek mindig nagy teret szentel a sajtó, ezért ennek tudatformáló, felvilágosító hatása is van. Csak két példát említenék. A Pacem in Utero Egyesület (az elnevezésben szereplő latin szókapcsolat annyit jelent: békét az anyaméhben) két alkalommal kezdeményezte sikeresen az Alkotmánybíróságon a hatályos jogszabályok megváltoztatását. Ennek nyomán mindkét törvénymódosítás után 20-20 százalékkal csökkent az abortuszok száma. Vagyis ma körülbelül évi negyvenezerrel kevesebb abortuszt végeznek Magyarországon, mint tizenöt éve. Ezenkívül törvénymódosítás során vezették be a kötelező életvédelmi szemléletű válságtanácsadást, amelynek nyomán az abortuszra készülő nők csaknem négy százaléka változtatja meg döntését. Ez évente mintegy kétezer emberi élet megmentését jelenti. Ez nyolc év alatt tizenhatezer ember élete. A többi, hasonló céllal alakult szervezettel közös nyilvános fellépéseink, az ilyenkor megfogalmazódó tiltakozások is komoly jogi tartalmat hordoznak. Ön szerint szüksége van a társadalomnak arra, hogy az abortuszban megtestesülő külső-belső népirtás nemzeti sorskérdését nem kormányzati, nem hivatalos megközelítésben is fölvessék? - A demográfiai katasztrófa fő oka, hogy külföldön és Magyarországon évtizedeken át nem létezhetett olyan hivatalos szemlélet, amely a legális abortuszok hatalmas száma és a katasztrofális népesedési helyzet között egyenes összefüggést mutatott volna ki. Márpedig az életvédő szervezetek szerint ez az öszszefüggés egyértelműen megállapítható, és a magyarországi demográfiai helyzetet elemezve én magam is több ízben részletesen kimutattam a liberalizáló jogszabályok hatását a születések és az abortuszok számára. Fel kell tenni azt a rendkívül kellemetlen kérdést a demográfusoknak és a politikusoknak, hogy honnan ered az államnak a tömeges életpusztítási "kötelezettsége" - az élet védelmére rendelt gyógyintézményekben. Ezt a kérdést nem hajlandók meghallani, és minden ilyen irányú véleményt tudománytalannak minősítve félresöpörnek. Azt is érzékelnünk kell azonban, hogy napjainkban e "tudós" demográfusok mintha halkabban ágálnának, mivel ők is kénytelenek regisztrálni az európai és magyarországi népesedési katasztrófát, amelyben szerepük és felelősségük megkerülhetetlen. Felesége, négy gyermekük édesanyja, Dr. Paksy Mária orvos, pszichiáter. Jár-e valamiféle szakmai "ihlettel" ez az orvos-jogász házasság? - Kölcsönösen gyümölcsöző volt az egymásra hatásunk. Mária az életvédelem területén is sokat segít az orvosi vonatkozások megismertetésével, ugyanakkor nagy hatású könyvei, cikkei, előadásai mindig a kérdéskör női, emberi, orvosi vonatkozásait hangsúlyozzák. Számos életvédő gondolat sokkal hitelesebben hat az ő előadásában, hiszen nem felejthető, hogy - az életvédő mozgalom szemlélete szerint - a tragikus folyamatban a magzatgyermek mellett az anya is áldozat. Közös szerepléseink közül számomra az volt a legemlékezetesebb, amikor egy zártabb körű orvosi konferencián én kissé "szúrósabban" mondtam ki a jelenlévők előtt a véleményemet, s ezért csaknem menekülőre kellett fognom. Utánam Mária következett: ugyanazt mondta, mint én - csak másként. Ha úgy tetszik: szívhez szólóbban. Az előadása befejeztével a résztvevők között többen a könynyükkel viaskodtak, mások pedig a teljes egyetértésükről biztosították. Hogyan folytatja annak érdekében, hogy nagyobb béke legyen a társadalomban és nagyobb béke honoljon az anyaméhben is? - A könyvek, cikkek írása, a konferenciákon való részvétel, a sajtófórumokon való szereplés továbbra sem maradhat el, nem hiányozhatnak a konkrét kezdeményezések sem egy-egy jogi kérdésben. Tudománynak és felvilágosító tevékenységnek karöltve kell szolgálnia az egészséges, békés családban megtestesülő közjót. Téglásy Imre
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|