Uj Ember

2006.07.09
LXII. évf. 28. (3021.)

Kapható
a Testvérek
nyári száma

Főoldal
Címlap
Magyar-szlovák kiengesztelődés
Az élet és a szeretet székhelye
Családok világtalálkozója Valenciában
Egyházi vezetők a kultuszminiszternél
Hídfőállás a Duna partján
Újra egyházi "szolgálatban" az esztergomi nagyszeminárium
Marhainvázió
Lelkiség
A hitetlenség akadálya az üdvösségnek
Szentírás-magyarázat
Hit és hitetlenség kísértései közt
Homíliavázlat
Nyári zarándokutakon
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Tisztán látni - és nem mindent nézni
Sajtószabadság vagy médiaterror
Pláza és székesegyház
Miért az újabb egyházellenesség?
A KDNP képviselőcsoportjának közleménye
Kevesebb pénz jut a gyógyításra
Az új egészségügyi finanszírozási szabályról
Jegyzet
Élő egyház
Keressük egymást!
Váci egyházmegyei találkozó Mendén
Isten tenyerén
"Harmincéves" papok találkozója Vácott
A magyar szentektől Mozartig
Rockopera Csíksomlyón
Tizenöt éves cserkészcsapat
Élő egyház
Európa égető gondjai
Püspökkari titkárok záróközleménye
Fórum
Halála körülményei máig tisztázatlanok
Emlékezés egy ferences szerzetesre
A lelki ellenállás jeleként emelkedett...
Tusnádfürdő temploma huszonöt éves
"Egyedül a felhők között"
Múltidéző
Táguló körök
A katolikus újságíró-szövetség fotópályázata
Az Olvasó írja
Út Istenhez - a börtönön át...
Fórum
"Annyira sok itt a kegyelem, hogy zúdul ránk"
Egy zarándok benyomásai
Fórum
"Az őr mindig a magasban áll"
Beszélgetés Varga Lajos váci segédpüspökkel
Újmisések odaadó indítója
Szalai János tanár úr köszöntésére
Fórum
Életvédelem és jog
SZENT AZ ÉLET
Nosza - út a jövőbe
Templomépítők a Délvidéken
Média - etika
Szó és szószegés
Ifjúság
"Élő gyökérből élő ág"
Tudnivalók Salkaházi Sára életéről
Ismertető füzet - előkészület a boldoggá avatásra
Arcok
Hangulatjelentés
Szabaddá szeretni
Egy jegyespár gondolatai (3.)
Programajánló
Magyarfalusi napok
Rejtvény
Kultúra
Az emberszeretet képei
Kiállítás Rembrandt grafikáiból
Zenei olimpia Miskolcon
Tizenegy nap világsztárok társaságában
"A hang is a lélek része..."
Beszélgetés Giuseppe Giacominivel
Paletta
Mozaik
Szoborfülke-megáldás Kiskunfélegyházán
A magyar képzőművészet évszázadai
Újrarendezett állandó kiállítás a Miskolci Galériában
Búbosbanka - háromszor
Ahol a gyermek Bethlen Gábor is lakott...
ÁLMODIK A MÚLT
A pápai nuncius Debrecenben

 

Hídfőállás a Duna partján

Újra egyházi "szolgálatban" az esztergomi nagyszeminárium

Több mint ötven pap imádkozott együtt - a főpásztor vezetésével - június 28-án kora délelőtt a felújított esztergomi nagyszeminárium kápolnájában. Több mint negyvenhárom év után először hangzott fel közös papi imádság a falak között, ahonnan anélkül űzték el a papnevelő intézet növendékeit és elöljáróit, hogy az épületet államosították volna. Egész napos találkozó keretében tekinthette meg az esztergom-budapesti főegyházmegye papsága a megújult épületet.


Az egykori nagy egyházmegye összes papnövendékét volt hivatott befogadni az 1865-ben felszentelt épület - kezdte előadását Erdő Péter bíboros. - Az akkori közel kétszáz növendékkel szemben ma körülbelül harminc kispapja van a területileg is jóval kisebb egyházmegyének: nem lett volna reális egy ilyen hatalmas épületet csak szeminárium céljára megújítani. Különösen, mivel a városban, a Kis-Duna-parton a kilencvenes években kialakítottak egy szemináriumot, amely megfelel céljának. A hosszan húzódó felújítás végül az utolsó simítások híján befejeződött, szeptember 2-án, ha nem is egészen az eredeti rendeltetése szerint, mégis az alapítók szándékának megfelelően vesszük használatba a házat. Olyan épület ez - folytatta a főpásztor -, amely átnéz a Dunán, s amelyet egy egész térség lelki központjának szántak az építők. És mióta a híd újjáépült, újból kezd megerősödni Esztergom korábbi hídszerepe. Legyen akkor ez az épület lelki-szellemi hídfőállás.

Az egykori egyházmegyei szeminárium Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferenciaközpontként működik a továbbiakban, falain belül helyet adva számos egyházi intézménynek és feladatnak. Néhány év óta itt látogatható már a Mindszenty Emlékhely, hamarosan e falak közé költözik a Keresztény Múzeum barokk kori és annál későbbi remekeit bemutató állandó kiállítás, a káptalani levéltár, az érseki hittudományi főiskola és a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola egyik részlege. E házban működik majd a szlavisztikai kutatóintézet, továbbá az a teológiai könyvtár, amelynek alapját az egykori nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékája képezi, kiegészítve a kilencvenes években az erfurti hittudományi főiskola könyvtárának ajándékaként Magyarországra került jelentős modern teológiai anyaggal.

Az épület egy részében európai színvonalú konferenciaközpontot alakítottak ki. Ide került - többek sajnálatára - az új kápolna is, amelyben az egykori oltár azért őrzi a folyamatosságot. Az egykori kápolnában ugyanis - amely az épület legszebb része volt - most a könyvtár karzatos olvasóterme kapott helyet.

A díszteremben Cséfalvay Pál kanonok, művészettörténész képekkel illusztrált előadásban idézte fel az épület történetét.

Rudnai Sándor prímás 1820-ban határozott arról, hogy közel háromszáz év után a török elől elmenekített érsekség visszaköltözzék Esztergomba. Rendkívül nagyszabású tervek körvonalazódtak akkor: Kühnel Pál és unokaöccse, Pákh János szinte a Vatikánnal vetekedő épületegyüttest álmodott meg. Ennek egyik - a bazilika és a kanonoki házsorok mellett - megvalósult tagja a nagyszeminárium, amely a maga idejében igen korszerű, funkciójának magas színvonalon megfelelő épület volt.

A bazilikáéval szinte egy időben, 1822-ben tették le a szeminárium alapkövét, az építkezés végül negyvenhárom évig húzódott. Az alaprajz Kühnel és Pákh műve, a dunai homlokzat kialakítása a kupolával már Hild József alkotói fantáziáját dicséri, amelynek természetesen szoros keretet szabtak az elődök építészeti elgondolásai.

A papi találkozó résztvevői Marosi Gábor főépítész vezetésével járták végig a felújított épületet. Akik egykor még itt készültek a hivatásukra, fölidézték a különböző helyszínekhez kötött régi emlékeket: hiányolták a főlépcsőház aljában állt Krisztus-szobrot (megtudtuk: súlyosan megrongálódott), amelynek helyén most István király fogadja az érkezőket ("ez a szobor följebb volt..."). A második emeleten egy idősebb atya említi, hogy itt állt valaha a Prohászka-kereszt, amely előtt egykor a későbbi nagy püspök oly sokszor imádkozott.

Az ostrom alatt a növendékek itt maradtak, folyt tovább a tanulás, még papszentelésre is sor került a pincében. A meredek hegyoldalra épült ház pincéi védelmet jelentettek a bombázások idején - nemcsak a ház lakói, hanem a szentgyörgymezői városrész lakosai számára is.

Parádi Gyula nyugalmazott ferencvárosi plébános és a felvidéki Burián László idézték régi emlékeiket, amihez aztán a beszélgetés során többen is csatlakoztak.

Szeifert Ferenc csolnoki plébános leendő kisszeminaristaként 1945 augusztusában lépte át először a küszöböt, a romokat takarította éppen a vicerektor, a spirituális és néhány, a szünidőre itt maradt papnövendék.

Spányi András, budapest-újlaki plébános már a "zárdaszemináriumban", Vízivárosba, az irgalmas nővérek kiürített zárdájának egy részébe száműzött szemináriumban készült hivatására. Az ő szemükben csupa rejtelem volt ez az akkor egyre romló állagú, szigorúan elkerített, orosz katonák által őrzött épület.

1956-ig magyar katonaiskola működött a házban, majd a megszállók egyik parancsnoksága, illetve katonai kórháza. Amikor az oroszok kivonultak, ázsiai állapotokat hagytak maguk után.

Erdő Péter kérdésünkre elmondta: mintegy négymilliárd forintba került a felújítás-átalakítás. A hatalmas összeg külföldi adományokból, egyházmegyei megtakarításokból (például az állam által visszamenőleg kifizetett bérleti díjból - hiszen a házat hivatalosan nem államosították) és pályázaton nyert pénzekből tevődött össze.

A Szent Adalbert Konferenciaközpont gondnokságának általános, illetve üzemeltetési igazgatója, Mészáros János és Hertelendy Zsolt kérdésünkre elmondta: a hatalmas épület üzemeltetése mellett feladatuk, hogy gondoskodjanak a konferenciaközpont kihasználtságáról is, hiszen nem kis mértékben ezekből a bevételekből kell majd fenntartani a házat. A konferenciatermeket és szolgáltatásaikat - a kertben kialakított nyolcvanszemélyes, de egyszerűbb körülmények között további negyven zarándokot befogadó vendégházat, valamint a konyhát és a százötven személyes éttermet - szívesen bocsátják rendelkezésre minden olyan rendezvény számára, amely nem sérti az egyház értékrendjét. Már most is fogadnak bejelentkezéseket a központ címén (2500 Esztergom, Szent István tér 10.) és a 06-20/828 0233-as telefonszámon.

Kipke Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu