|
|
Hídfőállás a Duna partján Újra egyházi "szolgálatban" az esztergomi nagyszeminárium Több mint ötven pap imádkozott együtt - a főpásztor vezetésével - június 28-án kora délelőtt a felújított esztergomi nagyszeminárium kápolnájában. Több mint negyvenhárom év után először hangzott fel közös papi imádság a falak között, ahonnan anélkül űzték el a papnevelő intézet növendékeit és elöljáróit, hogy az épületet államosították volna. Egész napos találkozó keretében tekinthette meg az esztergom-budapesti főegyházmegye papsága a megújult épületet. Az egykori nagy egyházmegye összes papnövendékét volt hivatott befogadni az 1865-ben felszentelt épület - kezdte előadását Erdő Péter bíboros. - Az akkori közel kétszáz növendékkel szemben ma körülbelül harminc kispapja van a területileg is jóval kisebb egyházmegyének: nem lett volna reális egy ilyen hatalmas épületet csak szeminárium céljára megújítani. Különösen, mivel a városban, a Kis-Duna-parton a kilencvenes években kialakítottak egy szemináriumot, amely megfelel céljának. A hosszan húzódó felújítás végül az utolsó simítások híján befejeződött, szeptember 2-án, ha nem is egészen az eredeti rendeltetése szerint, mégis az alapítók szándékának megfelelően vesszük használatba a házat. Olyan épület ez - folytatta a főpásztor -, amely átnéz a Dunán, s amelyet egy egész térség lelki központjának szántak az építők. És mióta a híd újjáépült, újból kezd megerősödni Esztergom korábbi hídszerepe. Legyen akkor ez az épület lelki-szellemi hídfőállás. Az egykori egyházmegyei szeminárium Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferenciaközpontként működik a továbbiakban, falain belül helyet adva számos egyházi intézménynek és feladatnak. Néhány év óta itt látogatható már a Mindszenty Emlékhely, hamarosan e falak közé költözik a Keresztény Múzeum barokk kori és annál későbbi remekeit bemutató állandó kiállítás, a káptalani levéltár, az érseki hittudományi főiskola és a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola egyik részlege. E házban működik majd a szlavisztikai kutatóintézet, továbbá az a teológiai könyvtár, amelynek alapját az egykori nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékája képezi, kiegészítve a kilencvenes években az erfurti hittudományi főiskola könyvtárának ajándékaként Magyarországra került jelentős modern teológiai anyaggal. Az épület egy részében európai színvonalú konferenciaközpontot alakítottak ki. Ide került - többek sajnálatára - az új kápolna is, amelyben az egykori oltár azért őrzi a folyamatosságot. Az egykori kápolnában ugyanis - amely az épület legszebb része volt - most a könyvtár karzatos olvasóterme kapott helyet. A díszteremben Cséfalvay Pál kanonok, művészettörténész képekkel illusztrált előadásban idézte fel az épület történetét. Rudnai Sándor prímás 1820-ban határozott arról, hogy közel háromszáz év után a török elől elmenekített érsekség visszaköltözzék Esztergomba. Rendkívül nagyszabású tervek körvonalazódtak akkor: Kühnel Pál és unokaöccse, Pákh János szinte a Vatikánnal vetekedő épületegyüttest álmodott meg. Ennek egyik - a bazilika és a kanonoki házsorok mellett - megvalósult tagja a nagyszeminárium, amely a maga idejében igen korszerű, funkciójának magas színvonalon megfelelő épület volt. A bazilikáéval szinte egy időben, 1822-ben tették le a szeminárium alapkövét, az építkezés végül negyvenhárom évig húzódott. Az alaprajz Kühnel és Pákh műve, a dunai homlokzat kialakítása a kupolával már Hild József alkotói fantáziáját dicséri, amelynek természetesen szoros keretet szabtak az elődök építészeti elgondolásai. A papi találkozó résztvevői Marosi Gábor főépítész vezetésével járták végig a felújított épületet. Akik egykor még itt készültek a hivatásukra, fölidézték a különböző helyszínekhez kötött régi emlékeket: hiányolták a főlépcsőház aljában állt Krisztus-szobrot (megtudtuk: súlyosan megrongálódott), amelynek helyén most István király fogadja az érkezőket ("ez a szobor följebb volt..."). A második emeleten egy idősebb atya említi, hogy itt állt valaha a Prohászka-kereszt, amely előtt egykor a későbbi nagy püspök oly sokszor imádkozott. Az ostrom alatt a növendékek itt maradtak, folyt tovább a tanulás, még papszentelésre is sor került a pincében. A meredek hegyoldalra épült ház pincéi védelmet jelentettek a bombázások idején - nemcsak a ház lakói, hanem a szentgyörgymezői városrész lakosai számára is. Parádi Gyula nyugalmazott ferencvárosi plébános és a felvidéki Burián László idézték régi emlékeiket, amihez aztán a beszélgetés során többen is csatlakoztak. Szeifert Ferenc csolnoki plébános leendő kisszeminaristaként 1945 augusztusában lépte át először a küszöböt, a romokat takarította éppen a vicerektor, a spirituális és néhány, a szünidőre itt maradt papnövendék. Spányi András, budapest-újlaki plébános már a "zárdaszemináriumban", Vízivárosba, az irgalmas nővérek kiürített zárdájának egy részébe száműzött szemináriumban készült hivatására. Az ő szemükben csupa rejtelem volt ez az akkor egyre romló állagú, szigorúan elkerített, orosz katonák által őrzött épület. 1956-ig magyar katonaiskola működött a házban, majd a megszállók egyik parancsnoksága, illetve katonai kórháza. Amikor az oroszok kivonultak, ázsiai állapotokat hagytak maguk után. Erdő Péter kérdésünkre elmondta: mintegy négymilliárd forintba került a felújítás-átalakítás. A hatalmas összeg külföldi adományokból, egyházmegyei megtakarításokból (például az állam által visszamenőleg kifizetett bérleti díjból - hiszen a házat hivatalosan nem államosították) és pályázaton nyert pénzekből tevődött össze. A Szent Adalbert Konferenciaközpont gondnokságának általános, illetve üzemeltetési igazgatója, Mészáros János és Hertelendy Zsolt kérdésünkre elmondta: a hatalmas épület üzemeltetése mellett feladatuk, hogy gondoskodjanak a konferenciaközpont kihasználtságáról is, hiszen nem kis mértékben ezekből a bevételekből kell majd fenntartani a házat. A konferenciatermeket és szolgáltatásaikat - a kertben kialakított nyolcvanszemélyes, de egyszerűbb körülmények között további negyven zarándokot befogadó vendégházat, valamint a konyhát és a százötven személyes éttermet - szívesen bocsátják rendelkezésre minden olyan rendezvény számára, amely nem sérti az egyház értékrendjét. Már most is fogadnak bejelentkezéseket a központ címén (2500 Esztergom, Szent István tér 10.) és a 06-20/828 0233-as telefonszámon. Kipke Tamás
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|