|
|
Marhainvázió Szarvasmarhák tűntek fel a múlt hét végén a főváros legkülönbözőbb pontjain. A teheneknek nem az aszfalton a helyük - ám lassan egyre kevesebb dolog van nálunk a helyén. Ezek a tehenek azonban - állítólag - művészeti alkotások. A "cowparade" (tehénparádé) fedőnevű akció jelszavaiból tudjuk ezt: "Művészet, Budapest, másképp, mindenkinek." Hogy valóban művészet-e a fején és két mellső lábán támaszkodó műanyag tehénábrázolás, farával a bazilika felé fordulva, a szellemesnek szánt kétértelmű felirattal ("Ne nyalj!"), ennek megvitatásába ne menjünk bele. Már csak azért se, mert talán éppen ez ennek a mostani marhainváziónak (is) a célja. Hogy beszéljünk róla. Hogy erről beszéljünk. Hogy addig se másról beszéljünk, és indulataink a tehenek, vagy legfeljebb az ilyen művészkedő cowboyok felé irányuljanak. Manipuláció ez, amelyet manapság egyre intenzívebben gyakorolnak, akiknek érdekük a figyelemelterelés, indulataink levezetése. Eszköze lehet ennek az egyházellenesség, az ízléstelenség éppúgy, mint a lassan hetente ismétlődő kisebb-nagyobb tűzijátékok, utca- és hídlezárós fesztiválok. A szegény, a kormányzat által egyre inkább alattvalóként kezelt választópolgár olykor gyanakodni kezd: netán sok politikai nyilatkozat, elképzelés vagy intézkedés is ugyanezt a célt szolgálja. Hogy füstölögjünk, esetleg (egymással) indulatosan összevitatkozzunk, esetleg keserű tehetetlenségbe merüljünk - amíg ők végrehajtják rajtunk a saját reformjaikat. A perselypénz megadóztatásának gondolata, az egymásnak ellentmondó nemzet(félre)vezetői nyilatkozatok, az érdekegyeztető tárgyalásokat otthagyó miniszteri lépések is ilyen célzatúnak tűnhetnek. A fontos kérdésekből is műbalhé lesz ugyanis, ha nem összefüggéseiben tárgyalják meg őket. De lehet-e tárgyalni olyan emberekkel, akikről sorra-rendre kiderül, hogy nem szavahihetők? Ha mi most a legkülönfélébb kérdéseken kezdünk rágódni - legyen az a gyanús szándékkal az aszfaltra terelt műtehén vagy éppen az egyházi stólapénz, vagy akár a tanügyi reform -, akkor sosem jutunk el odáig, hogy végiggondoljuk, valójában mit is kellene tennünk ebben a demokráciának álcázott, egyre reménytelenebbnek látszó kiszolgáltatottságban. És akkor nincs is szükség újabb marhainvázióra, nem kell ideterelni többet, hiszen - bocsánat a szóért - van itt elég... Kipke Tamás
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|