Zenei olimpia Miskolcon

Tizenegy nap világsztárok társaságában

Júniusban a világ különböző pontjairól érkeznek Miskolcra művészek - többen a legnagyobbak közül is -, hogy egymagukban vagy "csapatjátékban", egy-egy társulathoz kapcsolódva járuljanak hozzá az immár hatodszor megrendezett nemzetközi Bartók+... operafesztivál sikeréhez. A zenei ünnep híre már messzire jutott, a fiatalok és a komolyzene nagy "öregjei" egyaránt szívesen jönnek a nemzetközi zenei élet térképére csak nemrég felkerült városba. Az pedig, hogy a hazai publikum önfeledten tapsol az újvidéki szerbeknek vagy a bukaresti együttes tagjainak, bizonyítja: a zene a sporthoz hasonlóan segíti a kölcsönös tiszteletet, egymás értékeinek meg- és elismerését...

Két magyarországi ősbemutatóra is sor került idén Miskolcon. Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház Franco Alfano Feltámadásával látogatott az észak-magyarországi nagyvárosba. Az egyszerű, letisztult rendezésű előadás hőse a Katyusát éneklő Svitlana Dekar volt, ahogy másnap a Moszkvai Helikon Színház izgalmas vendégjátékában megszólaló Szibéria című Giordano-operából is leginkább bizonyára a főhősnőt, Stefanie-t alakító Natalia Zagorinskaya énekes-színészi teljesítménye marad meg az operakuriózumon részt vevők emlékezetében.

A fesztiválon hagyományos Bartók-esten a Juronics Tamás vezette Szegedi Kortárs Balett mutatta be hátborzongatóan nyomasztó, artisztikus Mandarin-koreográfiáját, majd a Táncszvit zenéjére "szabott", a disznóvágás tortúráját, hangulatát karikírozó táncjátékát. A kékszakállú herceg vára legújabb, német-magyar koprodukcióban készült színpadra állításában a német rendező, Michael Schulz nem tudott megbirkózni Balázs Béla és Bartók remekével. A hitchkocki alaphangulatból induló, a szexualitást középpontba állító produkció a szöveggel és a zenével nemegyszer teljesen ellentétes utalásaival, képeivel, szimbólumaival gyöngítette és "egyszerűsítette le" a rendkívül összetett művet. Hasonlóan félresiklott az ukrán Szergej Maszlobojscsikov Tosca-rendezése is. Önmagában érdekes színházi kísérlet a szereplők sorsát, tragédiáját végigkísérő, fehér és piros ruhákba bújtatott megelevenedett freskóangyalkák szerepeltetése, a dráma pszichológiai részleteire való fókuszálás, de a Puccini eredeti elképzeléseit felülíró rendezői koncepció kifejezetten statikussá és unalmassá tette az operairodalom egyik legizgalmasabb darabját. A szólisták, Sümegi Eszter, Mikhail Agafonov és Alexandru Agache azonban mindent megtettek, hogy a zenei élmény lehetőleg teljes legyen.

A Prágai Nemzeti Színház Leoncavallo méltatlanul ritkán játszott Bohémek című művét hozta el Miskolcra. Puccini azonos témájú operájában Mimi és Rodolfo kapcsolata áll a középpontban, Leoncavallo vastagabban hangszerelt, Puccininél zaklatottabb, drámaibb olvasatában viszont Musette és Marcello a két főszereplő. Talán nem túlzás állítani, hogy az opera - különösen annak harmadik, illetve negyedik felvonása - a verismo egyik legszebb példája. Egy ideig zavaró tényezőként hatott, hogy a mai korba áthelyezett cselekmény szereplői trendi cuccaikban ridegen dizájnolt bútorok között lazultak, breakeltek, drogoztak, de a megindító zene később elfeledtette a koncepció ordító anakronizmusait.

Az osztrák fővárosban "Bécs második operaházaként" emlegetik a Pozsonyi Nemzeti Színházat. Kiegyensúlyozott színvonalon működő társulata és a friss szellemű produkcióik sora széles körben ismertté tette a szlovák együttest. Hírnevüket most nem igazolták fáradtságot, fásultságot tükröző Andrea Chénier-jükkel, amelyben egyedül a címszerepet alakító bolgár vendégtenor, Kostadin Andreev tartotta a frontot... A Miskolci Nemzeti Színház Carmen-előadása "idegen testként" hatott a fesztiválon, mondhatni ez volt az egyetlen csaknem vásári produkció a tizenegy nap alatt. Selmeczi György táncosokat, bohócokat, magyaros franciasággal szónokló prózai szereplőt felvonultató "francia salátájában" Marianna Tarasova hangilag és színészileg is mindent megtett, hogy Carmenként felrázza partnereit, az ügyetlenül mozgatott, kis létszámú kórust és a statisztákat, de még az ő nagyszerű alakítása sem tudta ünneppé tenni az estét.

Elsősorban szcenikai szempontból jelentett különleges élményt a Bukaresti Nemzeti Opera együttesének fellépése. A társulat Londontól vásárolta meg Franco Zeffirelli Parasztbecsület és Bajazzók rendezését, melyeknek díszleteit és jelmezeit is az olasz mester készítette. Jóllehet a Metropolitan, a Scala és a Covent Garden színpadára méretezett pompás díszleteknek csak a fontosabb elemei fértek el a miskolci teátrumban, de a tévéfelvételekről s a Zeffirelli operafilmjeiből sokak által jól ismert koncepció minden jellegzetessége, szépsége, részletgazdagsága visszaköszönt a két opera e kisebb térre alkalmazott előadásában.

Hatalmas és osztatlan sikert aratott a már hagyományos "három tenor" koncert. Idén a Miskolcra vissza-visszatérő grúz Badri Maisuradze, a Franco Corelli biztonságával éneklő ifjú koreai Alfred Kim és a német Wagner-tenor, Wolfgang Millgramm hozta lázba a közönséget.

Giordano Fedorájának koncertszerű előadása ugyancsak nagy időket idézett. A két világsztár, Marton Éva és Giuseppe Giacomini hatalmas érzelmi impulzusokkal, hangi tűzijátékkal, az igazi verismóval kápráztatta el a publikumot. A nyitókoncerten a csodálatos hangú szerb bariton, a világkarrier küszöbén álló Zeljko Lucic, a zárógálán pedig Lucic olasz hangfajtársa, Paolo Gavanelli és a görög mezzosztár, Agnes Baltsa nyújtott hasonló, lehengerlő élményt. (Baltsa - kihasználva hangjának még mindig ép, nagy erejű alsó- és felső regiszterét - különösen felejthetetlen perceket szerzett a Parasztbecsület és a Carmen részleteiben.)

Ahogy a nyitógálát, úgy az utolsó napon megtartott koncertet, a milánói Scala énekkarának fellépését is élőben közvetítette a Bartók rádió, sőt utóbbit a Duna Televízió is rögzítette. A Bruno Casoni vezényletével fellépő kórus Mascagni operai igényű egyházi művét, a Messa di Gloriát, valamint Verdi- (Macbeth, Nabucco) és Wagner- (Tannhhäuser) zenedrámák ismert kórustételeit szólaltatta meg. A közönség állva ünnepelte az együttest, valamint két kiváló hangú ifjú olasz szólistát, Leonardo Caimit és Alessandro Luongót, akiket a hírek szerint Bátor Tamás, a fesztivál igazgatója a "következő szezonra" is invitált.

Jövő nyáron június 14. és 24. között a fesztivál programjában francia szerzők művei társulnak Bartók kompozícióihoz. Az ismert repertoárdarabokon túl olyan XX. századi remekművek is megszólalnak majd Miskolcon, mint Debussy Palléas és Mélisande-ja, vagy Poulenctől A karmeliták beszélgetései.

Pallós Tamás

Fotó: Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu