Homíliavázlat

Hit és hitetlenség kísértései közt

Amikor Jézus szűkebb hazájában, Názáretben tanít a zsinagógában: az ismerősök, rokonok csodálkoznak bölcsességén, majd megbotránkoznak benne. Később közeli rokonai is azt gondolják: megzavarodott, hogy messiásnak mondja magát. Márk evangélista különösképpen érzékelteti az úgynevezett messiási titkot: Jézus fokozatosan vezeti rá apostolait és hallgatóit személye titkára. Egész nyilvános működése során - szavaival és csodatetteivel - kinyilvánítja isteni hatalmát, de nem mindenki hisz benne. Az apostolok sem értik szavait, amikor az izajási szenvedő szolga sorsára utalva mondja, hogy a szenvedés és a halál révén kell bemennie a feltámadás dicsőségébe. Végül majd a Szentlélek eljövetelével világosodik meg minden, amint ezt az Apostolok cselekedeteiben leírt őskeresztény igehirdetés mutatja.

Nem nehéz elképzelnünk, milyen megdöbbenést keltett a názáreti Jézus, aki az ács József családjában növekedett bölcsességben, aki a rokon gyerekekkel játszott, majd nevelőapja műhelyében dolgozott, egyszer csak nyilvánosan fellép és hirdetni kezdi, hogy az írások róla szólnak, hogy benne beteljesednek a messiási jövendölések. Paradox módon minden bizonynyal édesanyja, Mária hitének kellett kiállnia a legnagyobb próbát: ez a gyermek, akit megszült, tejével táplált, gondozott, nevelt, valóban az a Messiás lenne, akiről az ószövetségi próféták jövendöltek? Mária el-elgondolkodott Jézus bizonyos kijelentésein, próbálta megérteni tetteit, hitt, pedig nem értett mindent. Hitt már az angyal szavának, aki hírül adta, hogy szüzen - a Szentlélek erejéből - fiút fogan. Nem értette, miként lehetséges ez, amikor férfiút nem ismert. Mária hite fokozatosan bontakozik ki, amint követi Jézust nyilvános működése, majd szenvedése során, egészen a keresztig. Mária közbenjárására kérjük a kegyelmet, hogy egyre jobban behatoljunk a hit révén Jézus misztériumába, hogy Jézust egyre jobban megismerjük, szeressük és kövessük, mert nincs másban üdvösség az ég alatt!

Jézus csodálkozott a názáretiek hitetlenségén; nem is tudott ott csodát tenni, mondja az evangélista. Mert az evangéliumi csodatételeknél Jézus általában megkívánja az előzetes hitet. Ez amolyan ráhagyatkozás, bizalomhit, ha úgy tetszik csodahit, amely különbözik a hit isteni erényétől. Manapság, az egyre inkább elvallástalanodó, gyakorlatilag Isten nélküli korban számos valláspótlék után futnak egyesek: jelenések, égi üzenetek híre terjed, az okkult jelenségek érdeklik a tömeget irodalomban és filmekben. De mindez nem igazi hit, hanem hiszékenység. Még a katolikus jámborságba is beszüremkedik a babona és a hiszékenység. Igazában Jézus elhozta a teljes kinyilatkoztatást, mást már nem kell várnunk. Jézus az egyetlen üdvözítő, a benne való "isteni" (teológiai) hit kegyelmét kell kérnünk ebben a hitetlenségre hajló korban, társadalomban. Ratzinger bíboros írta még régebben, hogy a mai ember hite megpróbált hit: ki van téve a kísértésnek; ugyanakkor az őszintén kereső nem hívőket is "megkísértheti" a hívő keresztények hite, amely békét és örömet sugároz a sok-sok értelmetlenség és szenvedés közepette. E nem hívők felé kell tanúságot tennünk igazi, jézusi hitünkről. Ez legfontosabb feladatunk itt és most, a harmadik évezred elején.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu