|
|
A hét szentjei Július 11. Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje Nursiában (Umbria) született 480 körül, Rómában nevelkedett, majd Subiaco környékén remetéskedett. Tanítványait összegyűjtve Monte Cassinóra ment, ahol megalapította ma is híres kolostorát. Regulát állított össze, amely gyorsan elterjedt. Őt tartjuk a nyugati szerzetesség atyjának. 547. március 21-én halt meg, de már a VIII. századtól tartották ünnepét a mai napon. Alapelve: Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál!). Jelentős szerepük volt Európa megtérítésében és kultúrájának kialakításában. VI. Pál pápa 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította. Július 13. - Szent Henrik Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért viszsza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választó hercegeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház életének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, ezzel feleségével együtt jó példát mutatott. 1024-ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés "obláták" patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását segítette elő. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. Július 14. Lellisi Szent Kamill áldozópap Jó példája annak, hogy mire képes a kegyelem az ember életében. 1550-ben született az abruzzókbeli Chietiben. Zűrös körülmények között nevelődött, majd katona lett. Sebesülése után megtért, és életét a betegek szolgálatára szentelte. Pappá szentelése után megalapította a Jó halál atyáinak (kamilliánusok) társaságát. Vörös színű keresztet viseltek ruházatukon, amelyet az alapítójuk adott a rendnek. 1614-ben halt meg Rómában. Július 15. Szent Bonaventura püspök és egyháztanító Bagnoregióban született 1218 körül. Gyermekkorában Szent Ferenc súlyos betegségéből gyógyította meg, aki így kiáltott fel: O bona ventura. Neve innen származik. Bölcseleti és hittudományi tanulmányait Párizsban végezte, majd tanárrá nevezték ki. A kisebb testvérek rendjét (ferencesek) bölcsen irányította, ezért rendfőnöknek választották. A rend "második alapítójának és atyjának" tekintik őt. Albano bíboros püspöke lett. 1274-ben halt meg Lyonban, néhány hónappal Aquinói Szent Tamás halála után.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|