Magyar-szlovák kiengesztelődés

Történelmi bocsánatkérés az egymás ellen elkövetett bűnökért

Nemzetünk lelki megújulására engesztelő imaévet hirdetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén január elsején. Hamarosan csatlakoztak az imaévhez a határon túl lakó magyarok is, élükön a felvidékiek. Az engesztelés azonban nem csak a magyarokat érintette meg, mert nagyon sok más nemzethez tartozó keresztény is nyitott volt a magyar püspökök kezdeményezése iránt. Szlovákiában például többfelé tartottak szlovákok és magyarok közösen olyan rendezvényeket, melyek az imaévhez kapcsolódtak.

A két különböző anyanyelvű, évszázadokon át egy államban élő keresztények között nem mindig volt felhőtlen a viszony - ám ez a világ más tájain is előfordult a történelem során. Példaként lehet említeni a francia és a német, a lengyel és a német vagy éppen az osztrák és cseh nemzetek közötti ellentéteket, ugyanakkor a kiengesztelődésre törekvő mozgalmaikat is. Ezek a megbékélési törekvések - olykor a politikán túllépve - az emberek, a népek hitének, lelkiismeretének köszönhetően valósultak meg. Június 29-én történelmi megbékélésre került sor Esztergomban, a bazilikában, ahol a kezdeményező Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Szlovák Püspöki Konferencia képviselői ünnepélyes szentmise keretében kölcsönösen bocsánatot kértek, és megbocsátottak egymásnak a közös történelmünk során egymás ellen elkövetett bűnökért. Különös jelentőséget adott a találkozónak, hogy előző este derült ki: a szlovákiai választásokon rendkívül jól szereplő Magyar Koalíció Pártja a parlamentben ellenzékbe szorult, mivel a nacionalista erők segítségével alakul meg az új szlovák kormány.

Esztergomban június 29-én nagyon sok szlovák szót lehetett hallani. A szlovák és magyar püspökön és papon kívül a hívek is szép számban jelen voltak. A szentmise elején Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte a megjelenteket. Bizonyára nem véletlenül vették elő a kincstárból Pázmány Péter mellkeresztjét és a Napba öltözött asszonyt ábrázoló pásztorbotot: mindez a közös történelmi múltra és az abból is eredő mai összetartozásunkra is emlékeztet. A szertartás olvasmányai, könyörgései mindkét nép anyanyelvén elhangzottak. A szentleckét szlovákul Jurij Migaš, Szlovákia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete olvasta fel. Az evangélium elhangzása után - ugyancsak két nyelven olvasták fel a két püspöki konferencia egymáshoz intézett levelét.

A szlovákokhoz intézett bocsánatkérő levélben a többi közt ez szerepel:

Több mint ezeréves közös történelem köt össze bennünket. Tele volt ez a történelem a keresztény hit terjedésének, megélésének, kultúrát formáló működésének az értékes eredményeivel. Gazdag volt ez a történelem a tudomány, a művészet és az egész keresztény kultúra áldásaiban és sikereiben. De ugyanez a történelem sokszor a közös szenvedéseknek, a közös erőfeszítéseknek a története is. Olyan történelem, amelynek lapjairól nem hiányoznak az ellentétek, a sérelmek sem. Ezek a sérelmek az idők során sebeket hagytak a lelkekben. Most, amikor Krisztus színe előtt magunkba nézünk, és lelki megújulásunkért imádkozunk, Isten irgalmát és bocsánatát kérjük mindazokért a tettekért, amelyeket a történelem során ebben a régióban népi, nemzeti, nyelvi, kulturális hovatartozás miatt bárki ellen elkövettek. Különös fájdalommal gondolunk vissza azokra az esetekre, amikor magyar emberek okoztak sebeket szlovák embereknek vagy közösségeknek. Ugyanakkor Isten színe előtt a tisztelet és kiengesztelődés érzését újítjuk meg, azét a megbocsátó szeretetét, amelyet népünknek is át kell éreznie a múlt egyes időszakaiban elszenvedett egyéni és közösségi sérelmek miatt. Megbocsátunk és bocsánatot kérünk.

A mai idők új jeleit szemlélve meggyőződésünk, hogy országaink hívő közösségei közös feladatoknak néznek elébe. Őszintén reméljük, hogy a jövőben testvéri együttműködésben és megértésben tudjuk szolgálni nemzeti kisebbségeink szeretettel és tisztelettel való lelkipásztori gondozásának nemes ügyét. A keresztény kultúra, a reménység, az egymás iránt érzett felelősség és szolidaritás, a megújuló szabadság körülményei között a felelős, az értékekre irányuló emberi cselekvés talán aktuálisabb, mint valaha. Hitünk mérhetetlen erőforrás, hogy ilyen felelősen és szolidárisan tekintsünk egymásra, és munkáljuk Európa népeinek közös jövőjét. Azok a szentek, akik népeink sorában a keresztény életeszmény felejthetetlen példáját mutatták fel és az apostoli tevékenység értékes eredményeivel gazdagítottak bennünket, legyenek közös pártfogóink. A Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya és a Szlovákok Édesanyja legyen segítőnk a történelmi kiengesztelődésen túl, a szolidáris szeretet, a mindennapi hatékony együttműködés, hitünk értékeinek közös felfedezése és megélése terén.

Isten áldását kérjük Szlovákia egész népére, a Szlovákiában élő katolikus egyházra, az egész Szlovák Püspöki Konferenciára és Európa népeire. Kérjük Szent Adalbertnek, a Szent Kassai Vértanúknak, Szlovákia és Magyarország minden régi és új szentjének közbenjárását népeinkért és egyházainkért, hogy példájukhoz méltóan élhessünk.

Válaszukban a szlovákiai püspökök ekként fogalmaztak:

Az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztus a történelem ura, alapjaiban határozta meg II. János Pál pápaságát. Az egyéneket és közösségeket arra szólította fel, hogy "tisztítsák meg emlékezetünket", hogy aztán így kieszközölhessék a megbocsátás kegyelmét azokért a hűtlenségekért, amelyekkel az egyház fiai és leányai közül sokan árnyékot vetettek arcára (vö. Novo millennio ineunte, 6). Ez a mi közös történelmünk, amelyet nem lehet elkülöníteni, hiszen közösen építettük azt. XVI. Benedek pápa még mint bíboros megmagyarázta az emlékeink megtisztítását az egyik könyvében: "Emlékezetünk gyűlölettől, csalódástól, hamis reményektől, begyökerezett hazugságtól mérgezett lehet. Ebben az esetben nem keletkezhet helyes jövő. Emlékezetünk lehet felületes, rövidlátó - ebben az esetben nyitott a hazugság és félrevezetés előtt, ami ismét veszélyezteti a jövőt. Ezért fontos ismételten megtisztítani emlékezetünket, hogy így mint tiszta vízben megláthassuk a vízfenéket, és be tudjuk fogadni a napsugarat, a fentről jövő fényt.

Emlékeink sok sebet őriznek, amelyekkel egymást megbántottuk. Csakhogy "az emlékezet nem mechanikus tárolója az információknak, mint a számítógép. Ez is, de ennél sokkal több. Ha az, amit őriz, újjal találkozik, a régire is fényt sugároz, és akkor megújul, és felismeri azt, amit eddig nem látott" (ugyanott). Az egyház emlékezete a Szentlélek: "az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra" (Jn 16,13).

Emlékeink a múltig, egészen a nálunk meglevő egyház kezdetéig érnek. Egyházunknak ez a történelme mindkét népünknél valamikor közös volt. Erre a közös időszakra, amelyben kölcsönös konfliktusokra és sérelmekre is rátalálunk, a Szentlélek által megtisztított emlékezetünkkel akarunk visszatekinteni. Ő világosítja meg emlékezetünket, hogy közös múltunkra ebből a szemszögből tekintsünk.

Ennek szellemében nagy figyelemmel és megelégedéssel fogadtuk leveleteket, drága püspök testvéreink. Azt olvastuk benne, hogy figyelemmel követitek a Szlovákiában és a mi egyházunkban történteket. Ugyanezt tesszük mi is, mert nem közömbös számunkra a katolikus egyház jövője hazátokban. Sok tiétekhez hasonló problémával kell megküzdenünk. Ezért örömmel fogadtuk kezdeményezéseteket, amellyel a Szentlélek késztetésére ezt az évet hazátok lelki megújulásának éveként hirdettétek meg.

Komoly következetességgel fogadjuk e történelmi igazságok nyilvános megnyilatkoztatását, kifejezve Isten iránti hálánkat és a kölcsönös megértés és kiengesztelődés kérését. Ezért megbocsátunk és bocsánatot kérünk.

A két levelet ezután a püspöki konferenciák elnökei az oltárnál ünnepélyesen aláírták.

A Szentatya levélben üdvözölte a két nép megbékélését, katolikusainak megbocsátását. Levelében a többi közt ezt írta XVI. Benedek megbízásából Angelo Sodano bíboros államtitkár:

A fontos találkozó iránti megbecsülését kifejezendő, Őszentsége kívánja, hogy ez az alkalom újítsa meg az illető közösségek elkötelezettségét a keresztény értékek előmozdításában mindkét közösség javára. Miközben segítségül hívja Szűz Mária pártfogását, hogy könyörögjön bőséges égi kegyelemért a szeretett szlovák és magyar nemzetek számára, szívből adja apostoli áldását.

František Tondra püspök, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke szentbeszédében az összefogásról szólva elmondta: A liberális társadalom fél a lelkiismerettől. Ezért nehezedik nyomás az egyházra. Az egyház csak hallgasson, ne utaljon a társadalomban lévő rendetlenségekre, amit szuggesztív és demagóg szólamokkal lepleznek, és ne foglalkozzon a politikával. Ismétlődik az, amire a kommunizmus törekedett: az egyházat a templom falai közé zárni. Ez a helyzet valamennyi posztkommunista országban.

Ma két szomszédos ország katolikusai megvallják, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Ez előtt az egység előtt meg kell hátrálnia mindennek, ami bennünket megoszthatna. El akarjuk feledni múltbeli közös együttélésünk negatívumait. Mindazt pedig, ami pozitív volt, egymás kölcsönös gazdagodására akarjuk használni a lelki élet és a kultúra területén. A liberalizmus, szubjektivizmus, sőt a nihilizmus közös ellenségeink. Bizonyítsuk be ennek a világnak, hogy az evangélium világosság ezen eszmék útvesztőiben.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros és František Tondra püspök rövid sajtótájékoztatót tartottak, amelyen a bíboros főpásztor elmondta, a szlovák és magyar katolikus egyetemek közti kapcsolatok már évek óta rendszeresnek mondhatók, és a két nép közti kiengesztelődés, megbékélés jeleinek is tekinthetők. A folyamatos párbeszéd, a közös múlt feltárása, az egyház jövőjéért együtt végzett munka egyik állomása az, hogy a két püspöki konferencia kölcsönösen bocsánatot kért, és megbocsátott az évszázadok során a történelemben egymás ellen elkövetett bűnökért.

Szöveg és kép: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu