"Az őr mindig a magasban áll"

Beszélgetés Varga Lajos váci segédpüspökkel

A közelmúltban XVI. Benedek pápa váci segédpüspöknek nevezte ki Varga Lajos pásztói esperes-plébánost, akinek a szentelése július 15-én, szombaton 10 órakor lesz Vácott. Egy zarándoklat és püspöki lelkigyakorlata előtt kérdeztük őt hivatásáról, új feladatkörére való készületéről.

Varga Lajos Budapesten született 1950-ben. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Az egri hittudományi főiskola elvégzése után Vácott szentelték pappá 1974-ben. Lelkipásztori állomáshelyei: Dunakeszi, Újpest, Hatvan-Újváros, Vác, Pásztó

- Az egyházmegye életére eddig is volt rálátásom, hiszen tizenhét esztendőt töltöttem a püspöki városban: ez idő alatt voltam püspöki titkár, irodaigazgató, könyvtáros, levéltáros, kincstárigazgató, a hittudományi főiskola igazgatója. Amikor még voltak káplánvizsgák, azokban is közreműködtem. Feltételezem, hogy a személyem kiválasztásának épp az az egyik oka, hogy olyan embert gondoltak kijelölni erre a tisztségre, aki járatos az egyházmegye ügyeiben.

A rálátásomat az is növelte, hogy egy éven keresztül egyháztörténelmet tanultam Rómában, majd Pásztón és környékén plébánosként töltöttem tíz esztendőt. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert a püspök egyik feladata az, hogy a papjainak atyja legyen. Ez elsődlegesen persze a megyés főpásztorra vonatkozik, de a segédpüspöknek is jeleskednie kell e téren. S az ember azokat tudja jobban megérteni, akiknek a sorsát, helyzetét belülről ismeri.

Eddigi feladatai közül mit lát majd el továbbra is?

- A pásztói plébániát fel kell adnom, hiszen a segédpüspököt nem egyetlen egyházközség, hanem az egész egyházmegye javára szentelik fel, és azt is ajánlja az Egyházi Törvénykönyv, hogy a segédpüspök legyen az általános helynök, és ez az én esetemben is így lesz. A püspöki könyvtár és levéltár prefektusi tisztségét megtartom, a hittudományi és az Apor Vilmos Főiskolán pedig továbbra is tanítok majd.

A püspök az egyházi rend teljességét birtokolja. De hogyan kezdődött az Ön esetében? Milyen találkozások, élmények jelezték papi hivatása kicsírázását?

- Édesanyám családjában volt egy hitoktatónő, ő a papszentelésemet is megérte. Persze 1948 után nem taníthatott, de a hitem szempontjából fontos volt számomra a személye. Édesanyám komolyan hitt Istenben, és ez meg is határozta élete jelentős döntéseit. Például mielőtt én születtem volna, az orvos azt javasolta neki: jobb lenne, ha elvetetne. Ő azt válaszolta, hogy hisz Istenben, így rábízza: vagy meghalunk mindketten, vagy életben maradunk. Édesapám egyáltalán nem volt mélyen vallásos ember, de a katolikus erkölcsiséget, a tízparancsolatot nagyon komolyan vette.

Budapesten, Rákospalotán nevelkedtem. Tízéves lehettem, amikor egy alkalommal Földi Dezső atya tartott egy prédikációt, amely - a szüleim gyakorlatától teljesen eltérő módon - arra indított, hogy havonta gyónjak és rendszeresen áldozzak. Ez számomra döntő, szentírási fogalommal élve, megtérési élmény volt: teljes tudatosságot idézett elő, nyilván egy tízéves gyerek szintjén, de egy életre meghatározó módon. Utána ministráltam is, de ez inkább csak táplálta a hivatásomat. Hatottak rám szimpatikus papi egyéniségek is. Közel volt még 1950, a szerzetesrendeknek az állam által jogsértő módon történt feloszlatásának éve. Egy szalézi atya, Skultéty Damján volt nálunk a kántor: nem végezhetett lelkipásztori szolgálatot, de ministrálni ő tanított minket. Szintén kántorként ismertem meg egy ciszterci atyát, Rónay György Detrét, akitől lelki könyveket is kaptam, és sokat beszélgettem vele gimnazista koromban. Középiskolába a piaristákhoz jártam, onnan kerültem az egri szemináriumba, ahol nagyon sokat segítettek a filozófiai tanulmányok és a fundamentális teológia, amelyek értelmi oldalról erősítették meg a hitemet.

Minden püspöknek van jelmondata, amely jellemző rá, s arra, hogyan gondolkodik hivatásáról. Ön mit választott?

- Nagy Szent Gergelytől való az idézet: Speculator semper in alto stat - ezt lehet így rövidíteni: Semper in alto stare. Az Ezekiel próféta könyvéről írt szentbeszédében az egyház pásztorait speculatornak, magyarul őrnek nevezi az ókeresztény kor pápája, s róluk mondja: az őr mindig a magasban áll. Annak, aki bármiféle vezetői vagy pásztori tisztséget kapott, azért kell a magasban állnia, mert onnan távolabbra lehet látni. Ezt a mondatot a püspöki címeremen egy dombtetőn álló keresztes vitéz jelképezi majd, aki a pajzsát tartja maga előtt, amelyen a Szent Sír-lovagok öt keresztje látható: ezek Krisztus Urunk öt szent sebét jelképezik.

Szigeti László, fotó: Keönch László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu