Kevesebb pénz jut a gyógyításra

Az új egészségügyi finanszírozási szabályról

Felületesen olvasva az új kormány első egészségügygyel kapcsolatos előterjesztését, örülnünk kellene, hiszen a leírtak szerint annak semmi más célja és társadalmi hatása nincs, mint a jobb egészségügyi ellátás kialakítása. Az előterjesztés szerint ugyanis a változtatások társadalmi hatása az lesz, hogy "a minimum ellátási idő biztosítása eredményeként javul az egészségügyi ellátás minősége, valamint a degressziós szabályozás módosításával csökkennek a nem indokolt teljesítmények, az ezáltal képződő megtakarítások pedig lehetővé teszik az indokolt esetek jobb minőségű, magasabb színvonalú ellátását, valamint a ténylegesen szükséges ellátások szélesebb körű igénybevételét." Mi van e nehezen érthető kifejezések mögött, mint "minimum ellátási idő", "degresszív szabályozás", vagy az "ágykihasználtság szabályozása"? Mi az, amiről nincs szó a kommunikációban? A változtatások előre látható hatásainak megértéséhez érdemes áttekinteni a három alapvető finanszírozási változást, és a mitizált kifejezések hátterét.

"Ha a havi elszámolásban egy rendelőből jelentett teljesítmények alapján az egy esetre jutó ápolási idő nem éri el az 5 percet, a szolgáltató az érintett teljesítményre a tervezet szerint nem fog finanszírozást kapni" - áll "a minimum ellátási időről" szóló előterjesztésben. Elborzadunk. Itt tényleg nagy baj lehet, ha öt percet sem képesek az orvosok a rendelőkben a beteg emberekkel foglalkozni. Csaknem mindannyian várakoztunk már végeláthatatlan ideig szakrendelések folyosóin. Utána nem öt percet töltöttek el velünk, bár igaz, hogy legtöbbször nagyon siettek. Hogy van tehát ez? Úgy, hogy az öt perc anynyi betegre értendő, ahányat a rendelés idejére az ambulanciák munkatársai beírnak. Akit ugyanis a meghirdetettnél korábban elkezdett és hosszabban elnyúló rendelés során elláttak, az csak az egészségbiztosító által elfogadott órák terhére jelenthető le. Mi lesz így a rendelési időbe nem férő betegekkel? Ezután várhatóan nem fogják őket a kényszerűségből elnyújtott rendeléseken megnézni, mert nem kapnak az ilyen ellátás után semmit. Valójában tehát nem a beteggel eltöltött idő megnyújtásáról és jobb ellátásról lesz szó, hanem a kapacitások szűkítéséről. Magyarul, a beteg keressen más szakrendelést, ha betelt az egészségbiztosító által befogadott idő, vagy várjon hónapokat, éveket a sorára. A kórházak ambuláns betegellátásért kapott pénze pedig csökkenni fog, ami szintén rosszabb ellátáshoz vezet, mert a kevesebb pénzből kevesebb orvost, asszisztenst és takarítót lehet foglalkoztatni, és csak a gyengébb minőségű kötszert lehet venni.

A két és fél éve bevezetett "degressziós szabály" lényege pedig az, hogy ha nő egy kórház teljesítménye, akkor a növekményre kevesebb pénzt kap. Ez azt jelenti, hogy ha jól dolgoztak a gyógyítók, vagyis piacképes ellátást nyújtottak, és ezért a betegek szívesen mennének hozzájuk, akkor mostantól húsz beteg helyett nem huszonegyet vagy huszonkettőt, hanem tizenkilencet vehetnek fel. És romlani is fog a teljesítményük, mert legalább ezzel az öt százalékkal (de a legjobbak még jóval többel) kevesebb pénzt kapnak. Ez pedig ismét kevesebb orvost, aszszisztenst, takarítót, valamint rosszabb kötszert jelent, nem pedig "magasabb színvonalú ellátást".

Az "ágykihasználtság szabályozását" egy mindennapos példán mutatjuk be. Ha egy csecsemőosztályon, ahol harminc ágy van, és estére mindegyiken fekszik egy-egy beteg gyerek - mint a járványos időszakokban ez gyakori -, akkor a hajnal háromkor érkező harmincegyedik lázas, köhögős baba ellátásáért nem kap a kórház egy vasat se. Hiába tesz be pótágyat a műtősfiú, hiába adnak a kicsinek tápszert és gyógyszert, hiába dolgozik önfeláldozóan az előírtnál többet a nővér és az ügyeletes orvos. A szülő pedig hiába könyörög majd, hogy ne kelljen gyermekét a távolabbi, esetleg nem teljesen betelt, de kevésbé kedvelt kórházba vinnie.

A tervezett finanszírozási változások tehát szűkülő kapacitásokat, hosszabb várólistákat, romló betegbiztonságot, a betegellátás minőségének romlását, valamint a piaci verseny megsemmisülését, a kritikusan alacsony szintre állított fűnyíró elv érvényesítését jelentik. És azt, hogy a kormány a betegeken és a kórházakon, szakrendelőkön saját számításai szerint havi 4,8 milliárd forintot fog megspórolni. Lehet, hogy nagyon nagy a baj, és nincs miből ellátni a betegeket ma Magyarországon. A jelen kérdésfelvetéshez nem tartozik szorosan hozzá, hogy ennek mi az oka. De a világos beszéd elkerülhetetlen. Ha most úgy látják, hogy pénzt kell kivonni a betegellátásból, akkor ennek, és következményeinek a felelősségét kormányzati szinten kell vállalni. Tisztességtelen az anyagilag ellehetetlenített kórházakat még arra is kényszeríteni, hogy a kormányzati kommunikációs manipulációk után ők szembesítsék a betegeket az igazsággal.

Dr. Velkey György,

az MRE kórházainak főigazgatója

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu