Nosza - út a jövőbe

Templomépítők a Délvidéken

A templomok - az idők mérföldkövei. A keresztény időké mindenképpen. Üssük fel bármelyik lexikont: ha más adatot nem adnak meg egy-egy helységről, a templom alapítási évét soha nem felejtik el közölni. Az első templomét, majd a következőkét. Ezek igazítanak el a történelem járásáról, a helységek lakóinak hitéről, sorsáról, kulturális igényeiről, életmódjáról.

Pusztítások színterein is legtöbbször a templomromok emlékeztetnek az ellenséges dúlásokra, a halált hozó járványokra, a testvérharcokra. Ha költő jár ilyen temetői tájakon, jelképpé emelheti a magányos omladékot.

Marosszentimrén megdermed a lélek: üres templom a kiüresített tájban. Ennek a templomnak az alapjait Hunyadi János tette le, a környező mezőkön aratott győzelme emlékére.

Nyilván akkor még magyarok éltek Szentimrén és a szomszédos falvakban. Az idők során többször kellett renoválni a falakat, de mind kevesebb hívő dicsérte közöttük Istent. A Maros völgyének magyarpusztulása elérkezett odáig, hogy a közeli Nagyenyedről jövő költő, Jékely Zoltán a két háború között már csak kilenc helybeli maradék magyart talált. Ő maga volt a tizedik.

Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,

a tizenegyedik maga a pap,

de énekelünk mi százak helyett,

hogy hull belé a por s a vakolat.

A hiúban a denevér riad

s egy-egy szuvas gerenda meglazul,

tizenegyedikünk az árva pap,

tizenkettedikünk maga az Úr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,

- azt bünteti, akit szeret az Úr -

s velünk dalolnak a padló alatt,

kiket kiirtott az idő gazul.

Mennyi idő telt el Jékely versének születése óta? Mikor én jártam arrafelé, a költő méltatlan utódja az írás mesterségében, egyetlen magyar sem élt már, aki kinyissa nekem a renovált templomajtót. Egy szomszédos román gazda őrizte a kulcsot, így még kísértetiesebb volt a tetemre hívott magyar történelem, Hunyadi kormányzó urunk, a török fölött aratott fényes győzelem!

Vannak pillanatok, mikor már sírni sem enged a fájdalom...

Délvidéken, Bácskában - milyen szép elnevezés, miért hanyagoljuk, miért felejtjük?! - nem lepődnék meg beomlott templomfalakon, kiégett templomtornyokon. Legutóbb arra járt a háborús halál. A Kárpát-medence olyan senyvedő katlan, amelyben hol itt, hol ott lobban fel a láng. Talán nem is volt huzamosabb idő, mikor egyszerre volt építő csend, kiérdemelt nyugalom, béke és szeretet mindenütt. Sokkal többször emeltek kardot ránk mások, mint mi rájuk. Most nem ez történt? Egy eszelős szerb nacionalista politikus egyeduralmat akart országa népei fölött, mire szlovének, horvátok, bosnyákok keltek fel ellene, és ágyúgolyók szaggatták az ártatlan városokat és falvakat. Menekült, aki tudott. Földönfutókká lett szerb családok kerestek új hajlékot Bácskában, magyar otthonokban. Katonának behívott magyar legények haltak meg horvát, bosnyák, albán puskagolyóktól. Hadszíntér lett a Délvidék is ezeresztendős magyar településeken. A jugoszláv belháborúban egyetlen teljesen ártatlan, védtelen áldozat volt: a magyar.

Most nem folytatódik? Hírlik, hogy szorgalmasan írják össze az "üres" magyar házakat. Gondolni kell arra is a hatóságoknak, hogy Koszovó függetlenségének az árát is a bácskai magyarokkal fizettessék meg.

Még a balkáni önrendelkezési háború elején láttam fényképen egy szobornak méltó jelenetet. Középkorú bácskai magyar asszony, két gyermekkel - az egyik karonülő még - áll a déli magyar határnál, kétségbeesett reménytelenséggel. Szerb foglalók kiűzték a házából, férje elesett az egyik koszovói csetepatéban: hová induljon, hol keressen, hol talál menedéket?

Az idő adta meg a feleletet, Bácska magyar jelenideje. Egy új templom, amely kétszáz lelkes falucska főhelyén áll. Nosza - ez a "tanyabokor" neve, melyet Hajdújárásból igazgatnak. A derék bácskai magyar katolikusok úgy gondolták, hogy Noszának is legyen saját temploma, kerüljenek közelebb Istenhez. Egy helybeli gazdaember, Somogyi János pendítette meg először, a terv megmozgatta a híveket, mindenki adakozott, segített, elsőnek maga az ötletadó: megszerezték a hivatalok engedélyét, támogatását. Bejárta a hír a világot, az elszármazottak közül is sokan beálltak a támogatók sorába.

Nagy dolog történt Nosza falucskában. Egy kicsiny közösség itt, Délen, a végeken, véráztatta vidéken, a reménytelenség földjén - megtalálta az utat a jövőbe.

Ebből a jövőből Krisztust nem lehet kiűzni. Hatalmasabb minden földi erőnél, ármánynál, mindenféle emberi mozgalmaknál. Ezért a megmaradás jelképe ez az új bácskai templom. Kárpát-medencei ünnep volt ebben a templomban a vasárnapi mise. A Duna Televízió rövidítette le a földrajzi távolságokat.

(Cselényi László igazgatása alatt ez az adó a nemzeti együttgondolkodás műhelye. Ide menekülök a csiricsáré ízléstelenség, a közéleti sivárság és mindennapi tébolyaink elől, mint ama kétszáz noszai magyar a maga emelte templomába. Cselényiék nem megnyugtatni akarnak. Figyelmeztetni. Kiváló műsorok százaival. A Kárpát-medence kisebbségeinek egyetlen menekülésére a becsapottság bilincsei közül: az autonómiákba.)

Ez a templom is ennek a jelképe: az önmagát felszabadító és saját lelkülete szerint megvalósító népé.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu