Az Olvasó írja

Út Istenhez - a börtönön át...

Jelenleg börtönbüntetésemet töltöm a sopronkőhidai börtönben. 2005 júniusa óta vagyok ebben az intézetben, mielőtt ide hoztak, megjártam Baracskát is. Idekerülésem után két héttel kivittek dolgozni a konfekcióüzembe, mint szabász, hiszen ez a szakmám is. Tudok tanulni, olvasni és odafigyelni a családommal való kapcsolattartásomra, ami nagyon fontos.

Őszintén megvallva, kint, a szabad életben nem éreztem Isten közelségét. Nem jártam templomba, és még csak meg sem keresztelkedtem.

Ideérkezésem után elkezdtem rendszeresen járni a római katolikus szentmisékre, amit Szekeres János atya tart az ebédlőben. Azért van szombat-vasárnap mise, mert korlátozva van, hány személy lehet jelen. Az ebédlő töltöttkáposzta-szagú és nyikorgó székektől hangos, de ilyenkor Isten háza. Sajnos a börtön vezetőségétől mindig azt a választ kaptuk, hogy nincs pénz börtönkápolnára, pedig az ország majdnem minden büntetés-végrehajtási intézetében van már. Természetesen hitünk töretlen, és minden hétvégén tiszteletünket tesszük az Úr házában. Mióta János atyához járok misére, megváltoztam. Sokszor gondolkoztam, esetleg azért kellett ide, ebbe a börtönvilágba bekerülnöm, hogy megtaláljam az Istenhez vezető utat? Egyáltalán nem bánom, hogy ide bekerültem. Tudom, hamarabb is megvilágosodhattam volna, de 32. életévemet betöltve megtaláltam a helyes utat! Megkeresztelkedtem. Megpróbálok jó bárány lenni, és szabadulásom után is a jó úton megmaradni.

Mindezt nem azért írtam, hogy az olvasók megsajnáljanak, hanem tudatni akartam, hogy megtérni sosem késő.

Szűcs István Zsolt

Sopronkőhida

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu