Egy jegyespár gondolatai (1.)

Mielőtt az igent kimondanánk

Házasságra készülünk. A nagy naphoz közeledve az izgalmunk is egyre fokozódik. Vajon minden rendben lesz? Jól állunk a szervezéssel? Ugye jó idő lesz épp azon a szombaton? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nyilván minden leendő házaspár fejében megfordultak már, s ezalól mi sem vagyunk kivételek. Hisszük azonban, hogy az esküvő fénypontja nem az esti táncos mulatság, hanem a templomi szentségkiszolgáltatás - és erre is készülni kell, talán még jobban, még alaposabban, mint a lakodalomra.

Biztosak vagyunk abban, hogy közös életünk nem akkor vette kezdetét, amikor először találkoztunk és mélyen egymás szemébe nézve felismertük a meghívást, a szerelem üzenetét. Első lépésként a mi mennyei Atyánk mondott igent ránk, s az ő szeretete nyilvánult meg szüleink elhatározásában, amikor igent mondtak az életünkre. Aztán elindult önálló történetünk, látszólag egymástól függetlenül, de a nagy Gondoskodó figyelmes tekintete és keze végig vezette lépteinket, egyre közelebb egymáshoz, s közelebb ahhoz az önmagunkhoz, amelyet ajándékba adhatunk társunknak.

Az apró igenek mellett számos alkalommal kellett nemet mondanunk az élet megannyi lehetőségére - utakra, közösségekre, személyekre, álmokra -, míg egymáshoz eltaláltunk. Amióta kéz a kézben közeledünk az oltár felé, ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy még sokat kell faragni egyéni én-világunkon, hogy folyamatosan születhessen a mi világunk.

Amikor a hűségesküben szabadon igent mondunk az egymás melletti végleges elköteleződésre, közös életünkre, ebben benne foglaltatik majd sok-sok megelőző kisebb és nagyobb igen, s talán ugyanannyi nem is. De ez így szép, s hogy életközösségünkből Isten áldásával új ecclesia domestica, egy apró, ám nem jelentéktelen egyház-képmás születhessen, ahhoz napról napra szentségként kell megélnünk a házasságot, és így is kell készülnünk rá.

Gégény István és Kubinger Krisztina

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu