Igen is - és nem is...

Olyan jó volna egyetérteni. "Rendben... vagy legalábbis majdnem..." Olyan jó volna békésen hátradőlni a székben, azzal az érzéssel, hogy ha nem látom is, de bízhatok benne, hogy alapvetően jól mennek a dolgok. Akik másként viszik az ügyeket, mint (szerintem) helyénvaló volna, biztosan ők is jó szándékú emberek. Miért akarnának rosszat?

Jó volna fölfüggeszteni magamban - legalább egy időre, legalább mondjuk a nyári szünet heteire - ezt a gyanakvással elegy figyelmet. Már csak azért is, mert nemet mondani fáradságos. (Igent mondani, persze, még inkább - hiszen az igen és a nem egyaránt akkor ér valamit, ha következménye is van - ha valamire igent mond az ember, az megköveteli, hogy mellé is álljon, tegyen is valamit érte. A lagymatag beletörődés tehát korántsem azonos az igent mondással...)

Mindez nyilván arról jut eszembe, hogy kitört a nyár. Mint mindannyian, én is elfáradtam, számolom a hátralévő napokat a szabadságig - leszámítva a fáradhatatlanokat, akiktől, megvallom, tartok egy kissé. Mert az olyan emberszabású, ha valaki képes elfáradni is - még ha extraméretű küldetéstudattal egy ország ügyeit igazgatja is. Persze csak az tud kicsit megpihenni, aki megengedheti magának, és képes is elhinni, hogy amíg ő hátradől a nyugágyban, és kikapcsolódik kissé, addig mások nem viszik jégre az ügyet.

Lehet, hogy - mint annyi mindenben - a helyes mérték megtalálása és megőrzése a fontos ebben is. Magam, a közügyekre hivatásszerűen is figyelő állampolgárként, úgy látom, a kormányrúdnál állók mintha nyughatatlanabbul tevékenyek, az ellenzék meg belenyugvóan tétlenebb volna a kelleténél.

El lehet fáradni a (politikai) választások küzdelmeiben, értené is az ember, hogy jólesik ilyenkor megpihenni, de nem szabad belefáradni az erkölcsi választások küzdelmeibe. Nincs az a szünidő, amely feljogosítana bármelyikünket is arra, ezen a téren is elengedjük a gyeplőt. A szabadság (se szünidőként, se életeszményként) nem jelentheti azt, hogy történjék bármi, engem most pár hétig nem érdekel. Tisztességes ember nem hagyhatja, hogy bármi megtörténjék - sem a maga személyes életében, sem az országéban. Különben összeomolhat az is, ahová visszatérhetnénk, és az is, aki visszatérhetne a túlságosan korlátait vesztett szabadságból.

Jó látni, hogy vannak még néhányan, akik a nyár közepén is hajlandók kifejezésre juttatni tiltakozásukat például olyan végiggondolatlan törvények bevezetése ellen, hogy fiatal nők egy megfontolatlan döntés következtében egész életükre meddővé tétethessék magukat. És vannak további ijesztő intézkedési tervek is, amelyek ellen ugyancsak szót kellene emelnie az országnak. Ha nyár van, ha szabadság - akkor is. Sőt.

Talán feltétele a szabadságnak, hogy az ember figyelme egészen el ne aludjék - a közéletben éppúgy, mint a legszemélyesebb benső világunkban. Mindig készen kell lennünk rá, hogy nemet mondjunk arra, amire kell. Különben odaveszhet, amire igent mondhatunk.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu