Hogyan tovább?

Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a szlovákiai választásokról

Szlovákia választott: június 17-én, az előrehozott parlamenti választásokon a győztes baloldali SMER párt 50 mandátumot szerzett. Rajta kívül további öt politikai alakulat került be a 150 tagú parlamentbe. Köztük van a Magyar Koalíció Pártja is (20 képviselői helyet szereztek), amely az elmúlt nyolc évben tagja volt a kormánykoalíciónak. A választásokról a párt egyik vezető politikusát, Csáky Pált, az ügyvezetőként még hivatalban lévő kormány miniszterelnök-helyettesét kérdeztük.

Hogyan értelmezi a választás eredményét? Miből lett elegük a választóknak, milyen téren akartak változást?

- Az elmúlt időszakban bevezetett reformok (a szociális és a nyugdíjügyek, az egészségügy, a pénzügy, a közigazgatás és az oktatásügy egy részének átalakítása) nálunk sem voltak fájdalommentesek. Az eredmény is felemás: míg a pénzügyek és az oktatás, valamint a közigazgatás bizonyos reformjai sikeresnek mondhatók, az egészségügyé kevésbé. A helyzetre másképp reagáltak a választópolgárok a fejlettebb nyugati régiókban - itt jobban szerepeltek az eddig kormányzó pártok -, mint az ország középső és keleti részein, ahol nagy a munkanélküliség, jelentős társadalmi problémák vannak - a baloldali párt elsősorban itt szerzett sok szavazatot.

A választások másnapján hogyan látja: bekerülhet az új kormányba a Magyar Koalíció Pártja?

- Ezt ebben a pillanatban nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy a fennállásunk óta elért legjobb választási eredmény ellenére ellenzékbe kerülünk. A korábbinál több párt került a parlamentbe, ami azt jelenti, hogy elméletileg sokféle koalíciókötésre van lehetőség. Hogy számol-e velünk lehetséges partnerként az, aki kormányalakítási megbízást kap, az hamarosan ki fog derülni.

Fontos volna, hogy a Magyar Koalíció Pártja bekerüljön a kormányba?

- Természetesen. Mi rengeteget segítettünk Szlovákiának az elmúlt tizenöt évben: a demokratizálódási folyamatban, az EU-hoz való csatlakozásban. Az MKP belpolitikai téren is stabilizáló tényező volt. Azt hiszem, tárgyilagosan állíthatom: korrekt, szavahihető pártként vettünk részt az ország politikai életében. És nyolcéves kormányzati tapasztalattal is rendelkezünk, ami ugyancsak nem lebecsülendő.

Nyilvánvalóan csak olyan erővel léphetünk együttműködésre, amellyel össze tudjuk egyeztetni a programunkat. A JanSlota, zsolnai polgármester vezette ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt például nem tartozik közéjük. A többi párttal, ha a helyzet úgy hozza, meg tudjuk kísérelni az egyezkedést. Ha felkérést kapunk.

A kormányzatban eltöltött nyolc év alatt mit sikerült megvalósítaniuk politikai céljaikból? Például a magyarlakta területek gazdasági fejlesztése, a kisebbséget védő jogszabályok...

- A demokráciák tapasztalata, hogy a kormányzás kisebb-nagyobb mértékben elkoptatja a pártokat. Mi ezzel szemben ma több szavazatot kaptunk, mint eddig bármikor (1998-ban 9,2, 2002-ben 11,18, most 11,67 százalékot). Ez számomra azt mutatja, hogy választóink elégedettek azzal a teljesítménnyel, amelyet az adott körülmények között nyújtani tudtunk. Kis túlzással talán azt mondhatnám: aknamező a szlovákiai belpolitikai élet. Ebben a társadalomban továbbra is létezik egyfajta markáns magyarellenesség - ezt mutatja, hogy a szélsőségesen nacionalista pártra ma is sokan szavaztak. Ilyen körülmények között legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy sikerült nyugalmat biztosítanunk az itt élő magyarok számára, soha nem látott mértékű támogatást kapott a magyar régió, megnövekedett a kisebbségi intézményrendszer támogatása is.

Korábban, amikor kormányzati szerepet kínáltak az MKP-nek, mindig volt egy-két olyan téma, amelyet nem hoztak szóba. Például a magyar egyetem ügye vagy a Benes-féle dekrétumok hatályon kívül helyezése... Most van-e ilyen tabutéma?

- Tabutémák nincsenek, és nem is voltak. Nem elvtelenség vagy gyámoltalanság, hanem a politikai ésszerűség vezetett minket, amikor nem erőltettünk olyan kérdéseket, amelyek keresztülviteléhez nem volt elég erőnk. A magyar egyetem megalapítását 1990 óta fontos célnak tekintettük, és tizenhárom évvel később el is tudtuk fogadtatni a szlovák parlamenttel. A benesi dekrétumokból fakadó negatívumok felszámolását ugyancsak minden pártprogramunk tartalmazta, elő is hoztuk a tárgyalások alkalmával, de nem volt rá fogadókészség. Ha perdöntővé tettük volna a kérdést, más, megvalósítható célokról is lemondtunk volna. Vállaltuk, hogy ezt nem vállaljuk... Realistán szemlélve a kérdést látnunk kell, e szörnyű emlékű dekrétumok következményei gyakorlatilag ma már jóval kevesebb embert érintenek, restitúciós kérdésekről van szó "csupán"... Az egész szlovákiai magyarság számára nagyon fontos ugyanakkor, hogy erkölcsi elégtételt kapjunk azért, mert annak idején igazságtalanul kollektíven bűnössé nyilvánítottak minket. Ennek meg kell történnie, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb sor is kerül rá.

A történelmi sérelmek fájó sebek ugyan, de az emberek - köztük a szlovákiai magyar választópolgárok - többségét ma elsősorban a gazdasági és szociális jellegű problémák foglalkoztatják. A politikai életben aktív párttól legelőször is ezekre várnak megoldást. A kisebbségi jogokat illetően számos kérdés megoldódott az elmúlt nyolc évben. A munkanélküliség, a szegénység, egyes régiók strukturális problémái kerültek most előtérbe a mi szavazóink számára is.

Az EU-hoz való csatlakozás változtatott-e a felvidéki magyarság helyzetén?

- A csatlakozás első számú nyertese az itteni magyarság. Mert a korábbi nemzetállami bezártság politikája egyszerűen nem folytatható tovább, szabadon utazhatunk az anyaországba is, naponta több mint huszonháromezer szlovákiai magyar jár át dolgozni Magyarországra, diákjaink tanulhatnak odaát, az egyre átjárhatóbb határok fölött a legkülönfélébb együttműködési formák alakultak ki. Szabadságunk szintje igencsak megnőtt. Ezért volt fontos cél az MKP számára a szlovák csatlakozás.

Hogyan alakult az utóbbi években a felvidéki magyarság demográfiai helyzete?

- A demográfiai helyzet enyhén romlik, de még mindig jobb, mint a magyarországi. A születések arányszáma jobb, mint az anyaországban, de rosszabb, mint a szlovákság körében. A szülőföldjükről való elvándorlás nem jellemző, bár most a gazdasági kényszer többeket rászorít arra, hogy másutt vállaljanak munkát. De ezek túlnyomó többsége nem hagyja el az országot. Nyugtalanító jelenség viszont a Magyarország felől tapasztalható "agyelszívás". Érdekes példája ennek a katolikus papok esete: Magyarországon jelenleg 46 olyan pap dolgozik, illetve készül a hivatására, aki innen származott el. Nem volna szerencsés, ha ez a tendencia tovább erősödnék, mert ezáltal missziós területté válnak a szlovákiai magyarlakta vidékek.

Azzal kezdtük a beszélgetést: lehetséges, hogy újból kormányzati tényező lesz a Magyar Koalíció Pártja. De az is lehet, hogy nem. Ez esetben mit fognak tenni?

- Igyekszünk jó, erőteljes ellenzéki pártként működni. Mindent megteszünk, hogy tovább erősítsük az itteni magyarság belső autonóm funkcióit, igyekszünk további magyarországi és európai támogatásokat szerezni folyamatban lévő ügyeinkhez és új kezdeményezéseinkhez. És természetesen újra végig kell gondolnunk, hogy melyek azok az értékek, amelyek ezt a szlovákiai magyar közösséget mindeddig megtartották. Mert mindannak a praktikus segítségnek, amellyel kormányzati pozícióból az itteni magyarok életét szerveztük, támogattuk az az értelme, hogy megmaradjunk, és azok maradjunk, akik vagyunk.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu