Isten útjai

Az idei úrnapja Zuglóban külön örömet hozott a híveknek. A Kassai téri Szentlélek-templomban a délelőtti nagymise és körmenet résztvevői - az előző napon szentelt Papp Gábor elsőmisés áldásában részesülhettek, délután pedig az e plébániához tartozó, Ferences Mária Missziós nővérek Hermina úti templomában Sulyok László vasmisés áldását kaphatták. Mindkét helyen az imádságos közösség nagy-nagy szeretetét lehetett tapasztalni; a fiatal atyát nagy családja - köztük egy éve szentelt paptestvére - üdvözölte, az 1941. június 15-én szentelt idős atyát pedig sok-sok régi hittanosa, azok népes családjai sereglették körül.

A vasmise utáni agapén beszélgettünk a ma is összetartó diákbarátokkal - köztük Baritz Sarolta Laura OP domonkos nővérrel és Beöthy-Molnár András hétgyermekes orvossal Sulyok Laci bácsiról - ahogy ők hívják. Kiemelték, hogy meghatározó élményt, alapot adott egész életükre alapos, kitartó szervezőkészségével és törődő odafigyelésével, amellyel a családokra, fiatalokra, mint a jövő zálogaira tekintett. Sokak számára a lelki stabilitás és fegyelmezettség mintájával a hit szilárd alapját nyújtotta. Nyitott volt, nem személyválogató, például mikor befogadta, bevonta az énekszolgálatokba a máshonnan menesztett gitárcsapatot. S azt a munkáspapot is szeretettel látta, akinek nem engedtek prédikációt tartani, s akivel aztán közösen tartották a vasárnapi miséket. Így jutott ideje arra, hogy gyerekekre való tekintettel magyarázza a mise történéseit: "a miséző pap tisztelet jeléül megcsókolja az oltárt..."

Ahogy hirdette az Igazságot, Jézus Krisztust, úgy hirdette ‘56, Magyarország keresztrefeszítésének igazságát is 1981-ben: "huszonöt év elteltével nem hallgatok tovább". Vagy amikor fiatalabb éveiben a már Szlovákiához csatolt Csallóközben szolgálva a misék végén magyar himnuszt énekeltek és a békéért imádkoztak. E két ok miatt ítélték négy hónapi börtönre, de amikor megtudta, hogy ha leüli is a büntetést, akkor sem engednék vissza az ottani híveihez, akkor az anyaországba, szülőfalujába, Vasegerszegre menekült.

Következett egyik áthelyezés a másik után, s végül arra kérte a helynököt, hogy végre több ideig szolgálhasson egy helyen. És három évtizeden át azt a zuglói közösséget építette, amit akkor még, a szerzetesrendek szétszóratása idején, Május 1. úti plébániának hívtak, ma pedig a miszsziós nővérek lakják újra.

Laci bácsi életében sokszor jutott viszontagságos körülmények közé, ám "nincstelensége", egyszerűsége rajzolja ki még jobban Isten titokzatos gazdagságát. "Gyalogoltam a térdig érő sárban, latyakban s az út füvesebb szélén, a túloldal mindig jobbnak tűnt. Mikor átmentem, kiderült, hogy ugyanolyan rossz volt - mondta ünnepi homiliájában Sulyok László. - Ha úgy látjuk, hogy a másiknak jobb sorsa van nálunk, nem biztos! Mindenkinek megvan a maga keresztje, s Isten olyant ad, amely a legjobban illik ránk, ő tudja miért, de erőt is ad a kereszt hordozásához."

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu