Jelmondatában óriási remény rejlik

Húsz éve hunyt el Lékai László bíboros

Rossz próféta lett volna Miklós Imréből, az Állami Egyházügyi Hivatal egykori elnökéből, aki az 1980-as években azt nyilatkozta, hogy a katolikus egyház ma már nem az, ami azelőtt volt. Ahhoz, hogy visszatérjen a közéletbe, már sem anyagilag, sem emberileg nincsenek meg a lehetőségei. Bizonyára nem ismerte Jób könyvét, ahol azt olvassuk: a megnyesett fa kizöldül.

A húsz esztendeje, 1986. június 30-án elhunyt Lékai László bíboros azonban éppen ezt az idézetet választotta püspöki jelmondatául. Tíz éven át vezette az esztergomi főegyházmegyét, melynek élére harminc évvel ezelőtt, 1976. február 10-én, VI. Pál pápa állította.

Zalalövőn, mélyen vallásos családban született 1910. március 12-én. Középfokú tanulmányait Nagykanizsán, majd Veszprémben végezte. Elöljárói Rómába küldték, ahol 1934. október 28-án szentelték pappá. Két évvel később a Gregoriána Egyetemen doktorált. Rövid kápláni szolgálat után hét éven át a veszprémi hittudományi főiskola dogmatikatanára és a szeminárium prefektusa, majd Mindszenty József bíboros aulistája lett. A nyilasok - főpásztorával együtt - őt is bebörtönözték. Majd amikor a vörös diktatúra idején 1949-ben a magyar prímást elítélték és bebörtönözték, Lékai Lászlót is félreállították.

Aztán évtizedeket töltött a lelkipásztorkodásban. Megismerte a papság mindennapi küzdelmes életét, hitoktatási gondjait, az állami hatóságok részéről megnyilvánult gyakori zaklatásokat. Megjegyzik róla, hogy a legegyszerűbb falusi emberektől kezdve a városi értelmiségiekig mindenkit meg tudott szólítani. A hozzáfordulók atyai megértésre találtak nála. Társaságában soha senki nem érezte magát feszélyezve. Közvetlen, ugyanakkor művelt ember volt, nagy történelmi tudással. Szívesen foglalt állást morális vagy egyházpolitikai kérdésekben is.

Egy évvel Kádár János római látogatását követően, 1978. augusztus 6-án meghalt VI. Pál pápa, akit I., majd II. János Pál pápa követett. Megszűnt a némaságra ítélt egyház korszaka - mondta akkor környezetének Lékai László bíboros - majd a pápa beszél helyettünk. Lékai bíboros tudatában volt a II. vatikáni zsinat által megteremtett új lehetőségeknek. Megpróbálta érvényesíteni az aggiornamentót. A magyar katolikus egyház számára jelentős hídfőállásokat harcolt ki.

Nevéhez fűződik a Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatának elindítása. Több ezren végeztek ott olyan világiak, akik részben saját vallási műveltségüket kívánták gyarapítani, részben pedig az egyház lelkipásztori tevékenységébe szerettek volna bekapcsolódni. Lékai bíboros szívügye volt a tanulni vágyó fiatal papok felkarolása, akiknek - a maga személyes ismeretségei révén - külföldi ösztöndíjat szerzett. Nagy szerepe volt abban, hogy egyre nagyobb számban és egyre változatosabb témakörben jelenhettek meg akkoriban imakönyvek, hittankönyvek és lelkiségi, vagy tudományos igényű teológiai írások.

Lékai László bíboros egyik legszebb műve a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház létrejötte, melynek megvalósításához megnyerő modorával jelentős külföldi anyagi támogatást tudott "összekoldulni".

Karitatív területen is jelentős kislépéseket tett. Nevéhez fűződik a siketek és a vakok lelkipásztori gondozásának elindítása. Ipolytölgyesen az általa alapított Szent Erzsébet Otthon a testi-szellemi, halmozottan sérült gyermekeket fogadja. Budán a XXIII. János Szeretetotthon az idős beteg nyugdíjasokat várja.

Nem tudott beletörődni, hogy a fővárosban hatalmas új lakótelepek létesüljenek - templom nélkül. Addig nem nyugodott, amíg nem sikerült egy-egy templom felépítéséhez az engedélyt kiharcolnia. Így jött létre a békásmegyeri, a vizafogói, a Táltos utcai, a farkasréti templom, bizonyságul arra, hogy az egyház élni akar. Az egyházközségi élet megújulását is több kezdeményezéssel próbálta előmozdítani. Előírta, hogy az esperesek lelkiismeretesen ellenőrizzék a területükön lévő egyházközségek működését. Különösen az érdekelte, van-e előrehaladás a hitéletben.

Rómában, a Magyarok Nagyasszonya-kápolna létrehozásával a külföldi magyarok találkozóhelyét, az anyaországbeliek zarándokhelyét kívánta megteremteni. Mindent megtett annak érdekében, hogy az egyház minél jobban erősödjék. Kislépései az egyházellenes diktatúra korában jelentős lépéseknek számítottak. És, hogy nem tehetett nagy lépéseket, annak nem ő volt az oka, hanem a vele szemben álló sokkal erősebb és nagyobb hatalom. Többen megjegyzik, hogy senki nem tudott volna akkor az ő helyében nagy lépéseket tenni.

Vajon miért azt a szentírási idézetet választotta püspöki jelmondatául, hogy a megnyesett fa kizöldül? Talán mert megtapasztalta, hogy a fölvirágzást mindig nagy megpróbáltatás előzi meg. Ahogyan a fa is először szenved, amikor megnyesik, de utána annál ígéretesebb hajtásai és gyümölcsei lesznek. Lelki síkon ugyanez érvényes. Óriási remény rejlik ebben a jelmondatban: az egyházat meg lehet nyomorítani, de mindig lesz annyi ereje, hogy fölkeljen, és megerősödve továbbhaladjon az Isten által kijelölt úton.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu