Uj Ember

2006.06.25
LXII. évf. 26. (3019.)

Ingyenes
kétheti
műsormelléklettel!

Főoldal
Címlap
Küldetésetek van: legyetek jó pásztorok!
Papszentelés Vácott - és szerte az országban
Püspöki tanácskozás Mariazellben
A vallási és nemzeti kisebbségek problémái
Mit tapasztal(hatot)t Grocholewski bíboros Romániában?
Feltárni az igazságot
Dziwisz bíboros bocsánatkérése
Európa védelmében
Igen is - és nem is...
Lelkiség
A hit bátorság
Szentírás-magyarázat
"Segíts, Jézus! Elveszünk..."
Homíliavázlat
Kapcsolatban lenni...
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Sajtó, szabadság
Média és etika
Amerika felfedezője ötszáz éve halt meg
LAPSZÉL
Élő egyház
Erdő Péter bíboros levele Georg W. Bushhoz
Egyházunk a tanév végén
Tanévzáró úrnapján
Futball és zene
"Musica Europa" rendezvénysorozat Regensburgban
Úrnapi búcsú madárinfluenzával
Sem az eső, sem a kór nem riasztotta el az ünneplőket Székelyudvarhelyen
Véget ért az országos véradóverseny
Fórum
Könyvespolcra
Egyházi kifejezések helyesírása
"Az ismeretlen birtok"
Múltidéző
Az Olvasó írja
Pünkösd Rómában
Fórum
Hogyan tovább?
Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a szlovákiai választásokról
A vilniusi székesegyház
Szent László tisztelete Észak-Európában
Fórum
Jelmondatában óriási remény rejlik
Húsz éve hunyt el Lékai László bíboros
Papok megszentelődésének világnapja
Isten útjai
Újrakezdések
Fórum
Hívom és küldöm a családokat
2006 júliusában
A tisztaság ereje - és nehézsége
Beszélgetés egy fiatalemberrel a házasság előtti önmegtartóztatásról
És a csecsemő alszik...
Ifjúság
Mielőtt az igent kimondanánk
Egy jegyespár gondolatai (1.)
"Kitört a forradalom!"
1956 emlékezete - cserkész módra
Béke és erő
Barátaink mesélik, hogy...
Hangulatjelentés
REJTVÉNY
Gyümölcsök
Kultúra
A Mayerling-mítosz
Nézőtér
Kétség, harc és megtisztulás
Parsifal a Művészetek Palotájában
A muzsikához
Tíz mondat kis semmiségekről
Isten őrangyala
Paletta
Fórum
"Együtt hajóztunk Jézussal"
Úrnapi körmenet - a Dunán
Mozaik
Úrnapi körmenet Budapesten
Tárlatvezetés éjjel - a zirci apátságban is
Keresztény helyszínek a Múzeumok Éjszakáján
Krisztus-monogram volt
Álmodik a múlt
A címtemplom ünnepe
Hangoskodó harkályfiókák
Élőlánc az életért

 

A vilniusi székesegyház

Szent László tisztelete Észak-Európában

Minden Vilniusba érkező zarándok és turista kiindulópontja a város szívében található érseki székesegyház, amely Európa egyik legszebb klasszicista temploma. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az antik Görögország isteneinek szentélye előtt állnánk: a szakrális építmény egyfajta vallástörténeti összegzése a hely pogány és keresztény hagyományainak.


A kezdetekben a mai székesegyház helyén a litvánok pogány főistene, Perkűnas szentélye állt, aki a tűz és vihar istensége volt. A pogány szentély közepén állandó áldozati tűz égett, jelképezve a mindenség fenntartását és az emberek tiszteletét az istenek iránt. Ennek helyén az idők folyamán egymást követően négy, latin rítusú keresztény székesegyházat emeltek. Az elsőt 1251-ben Mindaugas király építtette. Ez az épület a román kor és a kora gótika közötti átmeneti stílusjegyeket viselte magán. Mindaugas király meggyilkolását követően, Gediminas fejedelem korában a keresztény templomot pogány szentéllyé alakították, és visszaállították a korábbi vallást. 1387-ben Jogaila (Jagelló) uralma idején a nagyfejedelemség lakossága megkeresztelkedett. Az uralkodó a keresztségben - Szent László magyar király pártfogását kérve - a Wladislaw (László) nevet vette fel, és ennek tiszteletére az épülő új székesegyházat Szent Szaniszló és Szent László nevére szenteltette fel (a későbbi újjáépítések nyomán is, mind a mai napig megmaradt e titulus). Így minden litván templom "elsője" századokon át a magyar szent tiszteletének Európa legészakibb helyszínéül szolgált.


Egy tűzvész után a templom porig égett, és 1419-ben Nagy Vytautas fejedelem egy díszes, gótikus katedrálist építtetett a helyére. A székesegyház a liturgikus cselekmények mellett a mindenkori király és fejedelem beiktatásának helyszínéül is szolgált. A katedrális az idők folyamán sok tűzvészt és azt követően sok átalakítást megélt: a belső teret sok reneszánsz és barokk elemmel díszítették. Vasa Zsigmond király utasítására, 1623-1636 között a ma látható legszebb részét kapta a székesegyház: a Szent Kázmér-kápolnát, mely Vilnius és a szentély egyik legszebb ékessége (a szent életében magyar vonatkozásokkal is találkozhatunk). A kápolna a vilniusi barokk építészet egyik legszebb példája.

1769-ben egy nagy vihar következtében a főhomlokzatot díszítő déli torony beomlott, maga alá temetve a főhajó egy részét. A szerencsétlenségben hat ember halt meg. A teljes újjáépítéssel Ignacy Massalski püspök a kor egyik legjobb vilniusi mesterét, Laurynas Stuoka-Gucevičiust bízta meg. A mester változatlanul hagyta az épület alapformáját, hajóbeosztását, a Szent Kázmér-kápolnát és több oldalkápolnát.

A cári időkben, a XIX. század közepén a templomot egy rövid időre bezárták. Újraszentelése nyomán aztán - közel százévnyi zavartalan működést követően - a szovjet hatalom 1950-ben ismét bezáratta a katolikus székesegyházat: az épületben központi utasításra először autószerelő-műhelyt, majd Sztálin halála után, 1953-ban építészeti múzeumot és képtárat, később pedig koncerttermet alakítottak ki. A litván egyház 1989-ben kapta vissza az épületet, mely újraszentelését követően ismét Litvánia első számú katolikus szentélyévé vált.

Az épület főhomlokzata a klasszicista stílus szinte minden jegyét magán viseli: a bejáratnál, a kapu előtt hat hatalmas (húsz méter magas) dór oszlop, a tetejükön a Noé áldozatának mozgalmas domborművével díszített timpanon fogadja a látogatót. Efölött helyezkednek el Szent Heléna, két oldalán pedig Szent Kázmér és Szent Szaniszló öt méter magas szobrai.

A székesegyház belső tere is elsősorban klasszicista jegyeket visel magán. A szentélyben található főoltár a külső főhomlokzati elemeket követve, négy nagy dór oszloppal és egy nagy timpanonnal van díszítve. A timpanonból a teremtő Atya szeme néz le ránk, alatta a főoltárkép Szent Szaniszló halálát ábrázolja.

A főoltár két oldalán a bibliai szeretetfogalom megnyilatkozásait illusztráló szobrok láthatók: a déli hajóban a filia (a felebaráti szeretet), az északi hajóban az agapé (az isteni szeretet) ábrázolása.

A székesegyház főkapuján belépve, bal oldalon húzódik meg a Szent László-kápolna, melyet a XVIII. század végén alakították ki, szolid barokk stílusban. A főoltárt egy nagyméretű, a szentet ábrázoló szoboralkotás díszíti, mely olasz mesterek munkáját dicséri.

Az első kápolnát Jagelló lengyel király és litván fejedelem építtette a XIV. század végén. Ekkortól honosodott meg Szent László királyunk tisztelete a Litván Fejedelemség területén. Jagellónak a szent lovagkirály iránti tiszteletéről tanúskodik, hogy - miután Zsigmond magyar király közbenjárására, a pápa 1407-ben búcsúengedélyt adott a váradi székesegyháznak (akkoriban csak a velencei Szent Márk- és az assisi Santa Maria Portiuncula-templom rendelkezett hasonló erényekkel) - 1412-ben és 1413-ban Zsigmond magyar királlyal Nagyváradra, a szent sírjához látogatott. Az első zarándokút alkalmával a király a Debrecen és Várad közötti utat gyalogszerrel tette meg. A történelmi jelentőségű látogatásról Dlugosz János lengyel történetíró krónikája tanúskodik. Bihari Sándor festőművész a XIX. század végén elkészült festményében örökítette meg az ünnepi eseményt (amint Zsigmond király a nagyváradi székesegyházban Szent László sírjánál fogadja Jagelló Ulászló lengyel királyt).

Ma a kápolna a torinói halotti lepel másolatának ad otthont, karácsonyi és húsvéti időben a betlehemi jászol, illetve a szent sír díszlete kap itt helyet, így az oltáron elhelyezett, Szent Lászlót ábrázoló szoboralkotás napjainkban takarás miatt nem látható.

Mára sajnos a vilniusi, több száz éves Szent László-hagyomány elhalványodni látszik, melyet a kápolna mai "szerepe" is mutat. Szép példája lehetne a magyar és a litván keresztény hagyományok őrzésének az egykori - Jagelló által is megálmodott - vilniusi Szent László-tisztelet újjáélesztése és a kápolna ebbéli funkciójának visszaállítása, mely a lassan meginduló magyar zarándokok imái és jelenléte által válhatna valóra.

Szöveg és kép:

Kuzmányi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu