Homíliavázlat

"Segíts, Jézus! Elveszünk..."

"A tengeren hatalmas vihar támadt. A bárka már majdnem megtelt. Jézus a bárka farában egy vánkoson aludt. Az apostolok félve, remegve felkeltették. Erre ő fölkelt, parancsolt a szélnek, rászólt a vízre. Erre azonnal csend lett." (Mk 4,35-40)

A nyugtalan, háborgó tenger - mintha mi magunk volnánk. Személyiségünk végtelen irányulásai. Soha nem elég a szeretetből, a szépből a jóból. Miért vagyunk nyugtalanok? Ady megrázóan ír (Sem utódja, sem boldog őse... című versében) a szeretet szívet tépő követeléséről: "Ezért minden önkínzás, ének, / szeretném hogyha szeretnének, / s lennék valakié. / Lennék valakié." A hittudós, Karl Rahner hasonlattal közelíti meg a szív ezer nyugtalanságát, háborgását. Ha a Hudson folyó (Kanada leggyorsabb folyója) hullámai beszélni tudnának, kérdésünk után, mely így hangzana: miért rohantok, miért vagytok olyan nyugtalanok, ezt válaszolnák: mert van óceán.

Mi, hívő emberek, szerencsések vagyunk, mert a mi aludni látszó, ám mindig velünk lévő és figyelő Jézusunk megnyugtat, lecsendesíti háborgásunkat. Mit féltek annyira. Még mindig nem hisztek? Atyámnak gondja van rátok. Ott, nála sok lakóhely van, és én ott helyet készítek nektek.

Sajnos, sokaknak nem tetszik, ha lelkünk, családunk, nemzetünk tengere csendes. Felkorbácsolják sima tükrét. A nagyképű önzés Istent, a teremtőt a tudósokkal próbálná helyettesíteni (akik pedig nem teremtenek, csak a már meglévő nagyszerűt találják meg). Vagy politikusokkal (akik nagy ígéreteket tesznek, hogy Jézus, vallás, erkölcsi nevelés nélkül majd békét, boldog embereket teremtenek). Az általuk felkorbácsolt viharok az ösztönök féktelen orkánjai által milliókat tesznek tönkre, tesznek céltalanná. Öngyilkosságba kergetnek, vagy kábításokkal - alkohollal, drogokkal - próbálnának úrrá lenni a háborgásokon. De valóságos, megnyugtató választ adni nem képesek a halálra, a csalódásokra, a szenvedésre, a kudarcokra. Reményik Sándor erdélyi költő szennyáradatról beszél, melylyel a bennünk lévő, boldogító istenarcot elfedik, beiszapolják. A lélek mérgezői nemzetünk gyilkosai.

A hazánkra zúduló szennyáradat mérgez, a vihar egyre inkább fel akarja korbácsolni a harmonikus, sima tükrű lélek-, család- és nemzet-vizeket. E sok ártás immár odáig juttatta szegény népünket, hogy még az Alkotmánybíróság is alkotmányosnak vélelmezte az országgyűlés azon legújabb törvénytervezetét, mely szerint minden 18. életévét betöltött fiú és leány sterilizáltathatja magát. Ezt nem nevezhetjük másnak, mint nemzetgyilkosságnak. Kedves magyar fiatalok! Ne tegyétek! Nehogy eunuchokhoz, herélt és kasztrált, elhízott macskákhoz alacsonyítsátok le magatokat! Ki fog igazi keresztény magyarokat szülni és felnevelni?

Aludni látszó Jézus! Péterrel ébresztgetünk: Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk e piszkos, felkavart tengerárban? Jézus nekünk is válaszol, drága magyar testvéreim. Visszakérdez: miért féltek annyira? Még mindig nem hisztek? - Ha értjük Jézust, tudjuk és elfogadjuk, hogy nagyon sok múlik most (is) rajtunk. Nem gyalázni kell a felkorbácsolókat, hanem nekünk kell igazi keresztényekké átformálódnunk. Akkor nem fogunk kasztráltatni, magzatokat ölni, felelősséget nem vállalva vad, "szabad szerelmeket" és élettársi viszonyokat élni.

Jézus! Ne hagyd magára ezt az árva magyar nemzetet!

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu