LITURGIA

Kapcsolatban lenni...

Liturgikus ünneplésünk egyik jellemzője, hogy rítus és imádság végzése által történik. Az eltelt évtizedekben a ritualitás témája a humán tudományok képviselői körében kitüntetett figyelmet kapott. Hasznos lehet megismernünk e kutatások eredményeit, hiszen az sokféleképpen gazdagíthatja istentiszteletünkre vonatkozó tudásunkat.

Az emberek között nap mint nap lezajló szimbolikus rituális kommunikáció nagy szerepet játszik abban a folyamatban, amelynek során elnyerjük és megőrizzük önazonosságunkat. A hétköznapi találkozások a többiek rólunk alkotott véleményét, hozzánk való viszonyulását tükrözik, ez pedig alapvetően meghatározza, mit gondolunk magunkról, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. A többi ember előtt igyekszünk oly módon megjelenni, mint amilyen ideális képet a lelkünk mélyén hordozunk önmagunkról, és amilyennek szeretnénk, hogy mások lássanak minket. Erre azután visszajelzéseket kapunk, amelyek serkentőleg vagy éppen lehangolólag hatnak ránk. Énbemutatásunk idealizált voltának nem képmutatás az oka, hiszen önmagunkról alkotott ideálképünk segít bennünket abban, hogy aktuális állapotunk töredékességéből a teljesebb élet felé törekedjünk. Hétköznapi találkozásaink rituálisan ismétlődő gesztusai által egymás felé kölcsönös megbecsülést juttathatunk kifejezésre, amennyiben igyekszünk a másiknak is azt adni, amit másoktól mi magunk is remélünk, várunk.

Röviden talán így ezeket emelhetnénk ki az emberi kapcsolattartás rituális megnyilvánulásai közül, melyek a liturgikus ünneplésünk jobb megértését elősegíthetik. Istentiszteletünk ugyanis nem más, mint szüntelen párbeszéd: Istennel való kapcsolatunk szimbolikus megjelenítése, illetve fokozatos mélyítése. Jelek által történő tiszteletadás, valamint személyes és közösségi életünk megszentelődésének útja. Isten színe előtt lehetőséget kapunk arra, hogy teljesebben és őszintébben szemléljük életünket, és megérezzük, hogy többre vagyunk hivatottak annál, mint amire nehézkességünkben eddig képesek voltunk. A liturgia rítusa nem ősrégi halott mondatok ismételgetése, és nem is önkifejező gesztusok összessége csupán, hanem mindenekelőtt eleven kölcsönösség. Kapcsolat, amelyben a magunk részéről bármennyit is adunk, annak mindig a sokszorosát kapjuk vissza. Amelyben jó, tömött és túlcsorduló mértékkel mérnek nekünk.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu