Papok megszentelődésének világnapja

II. János Pál pápa rendelkezése alapján 2004-től Jézus Szíve ünnepe egyúttal a papok megszentelődésnek világnapja. A Római Papi Kongregáció azt kéri, hogy a papságért végzett idei imanap alkalmából ismertessék XVI. Benedek pápa nagycsütörtöki szentbeszédét, és a papok a beszéd alapján elmélkedjenek hivatásuk és küldetésük lényegéről.

A Szentatya azt kéri a papoktól, hogy szentelésükre emlékezve szítsák fel önmagukban Isten kegyelmét, mely a papságra felszentelő kézrátétel által sajátos módon bennük van (2 Tim 1,6). Ennek szükségességére és miértjére is rámutat az Egyház legfőbb pásztora: "Azért, hogy a hétköznapok ne rombolják le mindazt, ami nagy és titokzatos, egy sajátos megemlékezésre van szükségünk, vissza kell térni ahhoz az órához, amikor ránk tette a kezét (Jézus), és ennek a titoknak részeseivé tett bennünket".

XVI. Benedek pápa azt kéri papjainktól, hogy elmélkedjenek ismételten azokról a szent jelekről, amelyeken keresztül elnyerték a papság kegyelmét. A szentelési szertartás szimbólumai közül a kézrátétel jelentőségét és gazdag tartalmú jelentését fejti ki a pápai beszéd. A szentelési szertartás legfontosabb része, a szentség kiszolgáltatás lényegi mozzanata az, amikor a püspök imádság és kézrátétel által átadja a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést. A beszéd megszívlelendő gondolatai szerint a kézrátétel nemcsak egy bibliai eredetű szimbólum, nemcsak a szentség "formája", hanem egy beszédes jelkép, amely által a papokat a szolgálatra meghívó Jézus a következőt akarja mondani: "Te hozzám tartozol. De ezzel együtt azt is mondta: Te az én kezem védelme alatt állsz. Te az én szívem oltalma alatt állsz. Tenyeremben őrizlek téged, és ezért végtelen szeretetemben találod magad. Maradj a kezemben, és add nekem a tiédet." Nyugodtan állíthatjuk, hogy végeredményben a "püspök kézrátételének szent cselekményében maga az Úr helyezte reánk a kezét." Arra is érdemes gondolni, hogy Úr a későbbiekben is "a kezét nyújtja, amely megtart és tovább vezet".

Az elmélkedésre valóban méltó szentbeszédből azt is megtudjuk, hogy Jézus Krisztus az Egyház által miért tette ránk a kezét: "Az Úr reánk tette a kezét, és most a mi kezünket akarja, hogy a világban az ő kezévé váljon. Azt akarja, ne arra szolgáljon többé, hogy a tárgyakat, az embereket, a világot magunknak megszerezzük azért, hogy ezeket birtokoljuk, hanem hogy az Ő isteni érintését közvetítse, és szeretetének szolgálatára legyen."

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egyházi rend szentségében, az eltörölhetetlen jegy következtében "az Úr ránk tette a kezét". Ez azt is jelenti, hogy az apostolokhoz hasonlóan a papokra is érvényes Jézus szava: "Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek" (Jn 15,15). A szentatya szerint "ezekben a szavakban egyenesen a papság megalapítását lehetne látni", hiszen "a papi lét alapvető jelentése: Jézus Krisztus barátjává válni". Ez a nagycsütörtöki szentbeszéd arra is figyelmeztet bennünket, papokat, hogy erre a barátságra kell minden nap újból elköteleznünk magunkat.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu