Küldetésetek van: legyetek jó pásztorok!

Papszentelés Vácott - és szerte az országban

A katolikus egyházban június a papszentelések hónapja. Papok nélkül nem lenne egyház, ezért csak velük és a diakónusokkal teljes a keresztény hívők közössége. Ebben az esztendőben harminchat új hivatással gazdagodik a magyar egyház. Közülük harmincat egyházmegyésnek, hatot pedig szerzetesnek szentelnek. Mostantól az ő szolgálatukban, imájukban is reménykedhet Isten megváltott népe.

Ebben az esztendőben egyedül a győri egyházmegyében nem lesz szentelés. A legtöbb hivatás idén a hajdúdorogi görög katolikus, a veszprémi és a kaposvári egyházmegyében jut el a szentelés pillanatáig. A szerzetesrendek közül a ferencesek, a jezsuiták és a pálosok köszönthetnek újmiséseket. 2005-ös adatok szerint hazánkban kétezer-ötszázhetvenhat katolikus pap működik, ebből kétezer-hat egyházmegyés, a többi szerzetes.

Az elmúlt szombaton több egyházmegye tartott ünnepi szentmise keretében pap- és diakónusszentelést. Vácott Beer Miklós püspök négy diakónust, Fazekas Györgyöt, Katona Imrét, Kozsuch Zsoltot, Vukovich Mártont és egy áldozópapot, Szabó Zsoltot szentelt fel.

A kézrátétellel változás történt Krisztus és a felszentelt kapcsolatában, hiszen a diakónus- és papszentelésben a meghívott fiatalok sajátosan Isten szolgálatába álltak.

Részben olyanokká váltak, mint a bibliai királyok - feladatuk lett a nép szegényeinek gondozása, védelme, valamint a nép képviselete Isten színe előtt. Másrészt a szenteléssel az ószövetségi papsághoz is hasonlóak lettek, hiszen áldozatot mutatnak be ezentúl, könyörögnek a népért és oktatják azt. Harmadik szerepük prófétai. Isten szócsöveiként kell, hogy magyarázzák az idők jeleit, óvjanak a tévutaktól, és szolgálják az üdvösségbe vetett reményt.

A most felszenteltek - a váci egyházmegyében négyen, a többiek pedig szerte az országban - meghallották és elfogadták Isten hívását, s a püspök kézrátétele által megkapták Isten megbízását az üdvösség hirdetésére a rájuk bízott emberek körében. Küldetést kaptak, mely Isten kegyelmi ajándéka.

Már az ősegyházban is voltak diakónusok. Eleinte a püspök közvetlen szolgálatára voltak rendelve, azt tették, amivel a püspök megbízta őket. A diakónust nevezték úgy is, hogy a "püspök angyala", hiszen küldetése, feladata volt figyelmeztetni a püspököt a közösség és a szegényekkel kapcsolatos feladataira.

A szentelés talán legszebb része, amikor a megtisztulást és feltámadást szimbolizáló teljes önátadás jeleként a szentelendők arcra borulva, a főpásztorral és a hívekkel közösen imádkozzák a litániát. Mindenki érzi a teljes önátadás, a megsemmisülés és az utána induló új élet fontosságát.

A papszentelés legfontosabb és lényegi része, amikor a szentséget kiszolgáló püspök, mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadja a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Így történik ez az egyházban immár kétezer éve. E mozzanatot már az Apostolok cselekedeteiben is megtaláljuk, amikor az apostolok utódokat választottak. Hitünk szerint e pillanatban a Szentlélek valóban birtokba vette a szentelendőt. A püspöki kézrátétel után Vácott most Varga Lajos kinevezett, de még föl nem szentelt segédpüspök tette kezét Szabó Zsolt feje fölé, és elsőként ő ölelte meg az új papot. Utána hasonlóan tett az egyházmegye nyugalmazott főpásztora, Keszthelyi Ferenc is. Ezután az egyházmegye jelen lévő kanonokjai, papjai tették ugyanezt - jelezve, hogy befogadták az egyházmegye papi közösségébe az új áldozópapot, testvérük lett, segítik őt, s elfogadják, hogy Isten közéjük rendelte.

A szenteléssel e fiatalok kicsit meghaltak a világnak. Meghaltak, de a Szentlélek segítségével papi életük hátralevő részében Krisztus igéjét hirdetve, a szegényeket és a rászorulókat segítve a világban, Krisztus népéért kell munkálkodniuk. Bár Istennek áldozzák életüket, mindezt értünk teszik. Megérdemlik hát, hogy imádkozzunk értük, kérjük Isten kegyelmét számukra, úgy, hogy nem feledkezünk el az idősebb, jubileumukat most ünneplő papokról sem.

Bókay László

Az esztergomi bazilikában június 17-én három diakónust pappá szentelő Erdő Péter bíboros arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai világba szóló küldetésben "kötelességünk az igényesség és a legnagyobb emberi igyekezet, de nem hihetjük, hogy a munka és a hivatás, különösen a papi hivatás eredményessége pusztán emberi rátermettségen és igyekezeten múlik. Emberé a munka, Istené az áldás! - Ez az alaphelyzete a papi hivatásnak."

Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a nyíregyházi társszékesegyházban, ugyancsak június 17-én a papi hivatásról szólva annak lényegeként a Krisztusnak elkötelezett egyértelmű szolgálatot emelte ki. Majd a szentelés mozzanatairól szólva azt hangsúlyozta, hogy "amikor a püspök ráteszi a szentelendő fejére a kezét, kifejezi, hogy Krisztus azt az embert a karjába veszi, elfogadja, mintegy magához öleli, és így adja neki a küldetést. Ebben a kézrátételben benne van az a megbecsülés, amiben Krisztus a hivatást adja, benne van az a biztonság, hogy Krisztus kezébe veszi az életét, és gondoskodni fog a kiválasztottról."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu