|
|
LAPSZÉL Maradunk! Amikor a választási kampányban azt kifogásolta Gyurcsány Ferenc, hogy a magyar fiatalok nem elég mozgékonyak, nem mennek külföldre dolgozni, azt még lehetett utólag magyarázgatni. Biztosan csak arra gondolt, hogy egy időre menjenek el a fiatalok tapasztalatokat szerezni, de várjuk őket vissza, hogy amit tanultak, itthon hasznosítsák, mindnyájunk javára. Most azonban kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc könnyen elküld mindannyiunkat, nem csak a fiatalokat - ha nem értünk vele egyet. A napokban az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén adott hangot ennek. Mi azonban maradunk e hazában. Akkor is itt maradtunk, amikor még rosszabb sorunk volt. Igaz, hogy ma már nincs vasfüggöny, lehet bármikor utazni, csak pénz kell hozzá... De nemcsak erre a szabadságjogra vágytunk évtizedeken át, hanem arra is, hogy itthon maradva megélhessünk, véleményt nyilváníthassunk, vallásszabadságunkat maradéktalanul tiszteletben tartsák. Ma sem adtuk fel a reményt. Mi mindenesetre maradunk! Rosdy Pál Egy kis hiba Nem kell félni, nem fog fájni. Nem fog fájni nagyon. Az intézkedéseket a magyar lakosság nyugalommal fogadhatja. Azt már csak én teszem hozzá, de szintén idézve Magyarország kormányfőjét: Mi az, hogy. Nagyon is... Mi már, kérem szépen, olyan nyugodtak vagyunk, hogy azt már tanítani kellene. Elvégre a hosszú élet titka is a nyugalom. És úgy tűnik, a hosszú élet feltételei közül, a nyugalom gyakorlásán kívül más egyéb nem fog akadni az elkövetkező években. No, de búsulni nem szabad. Vagy hát pontosítok: csak búsulni nem. Hiszen egy igazi magyar búsulva vigad. Vagy vigadva búsul. A lényeg, hogy e kettőt különleges eurázsiai génjeink együtt hordozzák, vagy legalábbis hordozták eleddig. Miniszterelnökünk néhány hónapja azt is megmutatta, hogyan kell táncolni akkor, amikor csőd szélén áll az ország. Egyelőre ő vigad. Mi búsulunk. Valami nem stimmel. Biztosan a génjeinkbe csúszott egy kis hiba...
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||