Bételpálma (Areca catechu)

A virágboltokban kínált bételpálma (Areca catechu) szép, hosszú pálmalevelei révén méltán vált kedvelt dísznövénnyé, és kiválóan alkalmazkodott a szobai neveléshez.

Aki már járt Indiában vagy Délkelet-Ázsiában, bizonyára felfigyelt a bételt rágó bennszülöttekre. Nem éppen gusztusos látvány az ajak és a fogak körül látható vörös nyál, ám a hinduk, tamilok és más környékbeliek élvezeti cikként, frissítőként fogyasztják. A pálma pirított vagy főzött magját korong alakúra darabolják, arra meszet szórnak, majd bétellevélbe csomagolva rágják. A bételdió hatóanyaga az arekalin, amely a központi idegrendszert serkenti. Meszet azért szórnak rá, hogy a magszövet csersavtartalmát közömbösítsék.

Aranyszínű termésére nálunk nem lehet számítani, mert csak a kifejlett, 6-8 méter magas fa hoz "bételdiót".

E pálmafaj sok meleget és párát igényel, fiatalkorában különösen érzékeny ezek hiányára. A lakásban olyan helyre kell tenni, ahol kellő világosságot kap, de nem éri közvetlen napsugárzás. Páráról úgy gondoskodhatunk, hogy naponta állott vízzel permetezzük a növény leveleit. A bételpálma kezdetben nagyon lassan növekszik, és ezért hajlamosak vagyunk arra gyanakodni, hogy valamiben hiányt szenved a növény. Négy-öt év elteltével növekedésnek rugaszkodik, és ekkor már szabályos, fésűsen rendezett, szárnyalt pálmalevélkék fejlődnek.

Az évenkénti átültetéshez használjunk mély cserepet, amelyet töltsünk meg laza, tőzeges földdel. A földlabdának állandóan nyirkosnak kell lennie, mert ha egyszer kiszárad, a növény elpusztul. Alapvetően nem kell tápoldatozni vagy más módon trágyázni, ha rendszeresen jó földbe ültetjük át.

A bételpálma levelei érzékenyen reagálnak a rájuk tűző napsütésre, és könnyen megégnek, ezért ha a növényt nyáron kitesszük a szabadba, csak árnyékos, széltől védett helyre kerülhet. Előfordulhat, hogy a levélvégek megbarnulnak, ekkor ollóval vágjuk le az elszáradt részeket, de ügyeljünk arra, hogy az ép, zöld levélszövetet ne érje vágás.

Mint a pálmafélék általában, ennek a fajnak a magjai is hamar elveszítik csírázó képességüket. Ha trópusi utunkon hozzájutunk a friss maghoz, azonnal vessük el, amint hazaérkeztünk. Mielőtt a mag földbe kerülne, késsel kaparjuk le a magot körülvevő hússzövetet. A magot elegendő csupán 1-2 centiméternyi földdel fedni, majd tömöríteni. A csírázási hőmérséklet legalább 30 fok legyen, a föld pedig inkább nedves, mint nyirkos. A pára növelése érdekében borítsunk öblös üveget a cserépre. Amikor már ujjnyi hajtás fejlődött, óvatosan ültessük át magjával együtt, hiszen a növény még sokáig a magszövetből táplálkozik.

Szöveg és kép: Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu