Háttérben...

Éppen anyák napja lett addigra, hogy röviden hírt adhatunk Erzsike néni temetéséről. Erzsike néni elviseli az egyhetes késlekedést - azt hiszem, ő sok mindent megtanult elviselni élete nyolcvannégy éve alatt. Meg hát az újságcsinálás műfaját is ismeri: ha jól számolom, ötvenöt évig volt hűséges felesége lapunk korábbi felelős szerkesztőjének, a hat éve elhunyt Magyar Ferencnek, aki 1946-tól dolgozott az Új Embernél, 1971-től 1989 októberéig a lap első embereként. Akik Feri bácsi keze alatt kezdtük és tanultuk a mesterséget, óhatatlanul azt is megtanultuk, hogy bármikor "hadra fogható" újságíró csak az lehet, akinek a társa is vállalja ezt a hivatást - vagyis annak nehezebb részét. Mert neki nemigen jut a siker olykor odavillanó fényéből, de mindig kijut az éppen aktuális nehézségekből. És a gyakori egyedüllétből - amíg a társ "országos ügyekben fárad".

Erzsike nénit a nem túl gyakori személyes találkozások ellenére is majdnem anynyira anyánknak éreztük, mint férjét apánknak (akivel sokszor nem értettünk egyet, de aki valamiképp ilyenkor is mértékadónak tűnt a szemünkben). A temetési szertartást vezető Hegedűs Kolos ferences szerzetes ennek a mindenkor háttérben maradó szolgálatnak a meghatározó erejét méltatta a hétgyermekes édesanya koporsójánál, akinek legkisebb fia, Gergely ma a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartomány elöljárója.

Nem derékba tört, hanem a nagy ügyeket eltökélt szerénységgel szolgálni képes élettől búcsúztak a gyászolók április 22-én a solymári temetőben. Akitől mindannyian tanulhatunk - köztük a mai katolikus újságírók éppúgy, mint életük társa -, akár van esélyünk egy-egy pillanatnyi "reflektorfényre", akár nincs.

(kipke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu